Spányik Glicér

* Néver, 1781. október 20. – † Pest, 1850. november 28. / piarista paptanár, történetíró, főgimnáziumi igazgató

18 évesen Nyitrán lépett a kegyesrendbe. Trencséni novícius éveit követően már növendékpapként tanított (1801–1803: Podolin, 1803–1804: Sátoraljaújhely, 1804–1805: Debrecen). A bölcsészeti tanfolyamot Vácott, a teológiát Nyitrán végezte, a bölcsészdoktori oklevelet Pesten szerezte meg. 1809–1810-ben Pesten, ezt követően közel két évtizeden át Vácott, a líceumban tanított. 1829–1832-ben a szegedi, majd 1840-ig a budai piarista főgimnázium igazgatója és a rendház főnöke volt. Élete utolsó évtizedében a budai helytartótanács tanulmányi bizottságának osztályvezetőjeként működött. Középiskolai történelemtankönyveket írt.

Főbb művei:
Compendium historiae regni Hungariae, ab origine gentis usque ad Ludovicum concinnatum. 1-2., 1816;
Historia pragmatica regni Hungariae, compedio proposita, 1820;
Magyarország rövid históriája, a nemzet eredetétől II. Lajos király idejéig. I., 1832;
A római császároknak és német királyoknak I. Rudolftól II. Ferencig, úgy szinte Magyarországnak I. Ferdinándtól fogva a mi időnkig való rövid históriája […] II., 1832;
Doctrina educationis, 1835;
Magyarország oknyomozó története, 1845.