Sima Ferenc

* Alsócsitár, 1917. március 28. – † Pozsony, 2005. április 24. / nyelvész, egyetemi docens

Pozsonyban érettségizett (1935), majd 1944-ben a Komenský Egyetemen szlovák–magyar szakos tanári oklevelet szerzett. A II. világháborút követően évekig a Pravda Kiadóvállalat alkalmazottja, 1953-tól nyugdíjazásáig (1983) a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom tanszékének adjunktus, majd docense volt. 1976–1979-ben a finnországi Jyväskylä egyetemének vendégtanáraként működött. Szakterülete a fonetika, a fonológia, a magyar és a finnugor nyelvtörténet, a dialektológia, a lexikológia és a kontrasztív nyelvészet. Tanulmányai szakfolyóiratokban, egyetemi évkönyvekben, konferenciák kiadványaiban jelentek meg. 1966-ban egy szlovák–magyar és magyar–szlovák zsebszótárt adott ki, 1996-ban pedig Chrenka Edittel és Kazimír Máriával egy szlovák–magyar és magyar–szlovák kéziszótárt is összeállított.

Fő művének a Magyar nyelvtörténet című munkáját tartják, amelynek magyar hangtörténeti fejezete az egyetemes magyar nyelvtudomány viszonylatában is alapvető jelentőségű. A mai nyelvjárások több, eddig fel nem ismert összefüggésére hívta fel a figyelmet. Ág Tiborral (Nagymegyer) közösen jelentette meg 1979-ben a Vétessék ki szóló szívem. Szlovákiai magyar népballadák című gyűjteményt.