* Kassa, 1899. jún. 15. – † Budapest, 1944. dec. 28. / prózaíró, lapszerkesztő
Tanítóképzőt végzett. Egy ideig újságíróként dolgozott, s főleg A Népben, az Esti Újságban és a PMH-ban jelentek meg cikkei és elbeszélései. 1930-ban belépett a Szociális Testvérek Társaságába, s ennek nőmozgalmi lapját, a Komáromban megjelenő Katolikus Nőt szerkesztette. 1938 után rendje bp.-i házában élt. A nyilas uralom idején fajilag üldözött embereket rejtegetett, ezért a nyilasok 1944. dec. 27-én védettjeivel együtt letartóztatták, s másnap a Duna-parton kivégezték.
Első írásait, allegorikus-szimbolikus novelláit rajongó jóságkultusz jellemezte. Fábry Zoltán egyszavas minősítésében „szimbólumbeteg”- nek nevezte őt. Későbbi novellái a konkrét valóságból merítettek, és a külvárosok nyomorát mutatták be. Naplójában 1934. jan. 11-i dátummal arról írt, hogy befejezett regénye van, s azt elküldi a Vigiliának; valószínűleg ebből a regényből közölt részleteket a PMH-ban (A Varga lány meghal, 1933. márc. 5., 28.), de a teljes kézirat elkallódott. A drámaírással is megpróbálkozott. A Szent Margitról írt Fény és illat c. misztériumjátékának előadását 1944-ben betiltották.
Művek: Fekete furulya, elb., Kassa 1926; Fény és illat, szm., kz.
Irodalom: Fekete furulya, Kassai Újság 1926. okt. 16.; Vadász Ferenc: Legendák nélkül, ÚSZ 1975. márc. 9.; Puskely Mária: Akik a jobbik részt választották, életrajz, Róma 1978; Hetényi Varga Károly: S. S. szociális testvér, Vigilia 1980/1–2.
T. L.
