* Ménhárd, 1851. december 18. – † Lőcse, 1889. november 17. / tanár, hegymászó, Tátra-kutató
Apja mészáros volt. Szülőfalujában végezte elemi iskolai tanulmányait, majd a közeli Késmárk evangélikus líceumában érettségizett 1871-ben. A budapesti tudományegyetemen 1874-ben szerzett természetrajz tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1874 októberétől a lőcsei főreáliskola tanára, 1887-től igazgatója volt. Modern szellemben oktatta a természettudományokat, közel 20 tankönyvet írt. Diákjaival gyakran járt tátrai túrákon. A Tátrában földtani, glaciológiai, barlangtani és limnológiai kutatásokat végzett. Nagy érdemei vannak a poprádi Kárpáti Múzeum megalapításában. Sok cikket publikált a Természettudományi Közlönyben, a Földtani Közlönyben, valamint az MKE évkönyveiben (a tátrai turizmusról, a mormotákról, a havasi gyopárról, a törpefenyőről, a pusztai talpastyúkról, a Magas-Tátra jégárairól, a kőszáli kecskékről, az Eperjes–Tokaji-hegység északi részében tett utazásáról stb.). Összesen 17 tátrai barlangot vizsgált meg, de a Gömör–Szepesiérchegység több barlangját is felkereste. Az egyik barlangban egy barlangi medve megpörkölődött csontjainak maradványaira és faszéndarabokra bukkant és ezekről feltételezte, hogy jégkorszakbeli („diluviális”) emberek itteni jelenlétére utalnak.
Ezt az állítását azonban a szakemberek kétségbe vonták, sőt egy háromtagú vizsgáló bizottság arra a következtetésre jutott,
hogy a szóban forgó barlang nem lehetett az őskőkori emberek lakhelye. Tevékeny tagja, 1884–1889 között ügyvezető elnöke
volt az MKE-nek. Barátai és tisztelői egy tátrai hegycsúcsot szerettek volna róla elnevezni, de ez a terv meghiúsult.
