Hajnóczy R. József
* Derecske, 1854. február 14. – † Lőcse, 1931. május 30. / történész, tanár
Az Alföldön született, eredetileg Zák Rajmundnak hívták, de 1884-ben édesanyja, Hajnóczy Lujza vezetéknevét vette fel és hozzá jeles felmenője keresztnevét (József) és eredeti utónevét csupán egy R. jelöli. Ő maga szinte tüntetőleg Hajnóciként írta nevét, de gyermekei nagyanyjuk vezetéknevét eredeti alakjában használták. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon, Derecskén, Debrecenben és Késmárkon végezte. 1875–1878 között a budapesti tudományegyetemen történelmi, földrajzi, bölcseleti és neveléstani előadásokat hallgatott. 1878-ban középiskolai tornatanári oklevelet szerzett és a főváros VIII. kerületi főreáliskolájában egy évig testnevelést tanított. 1880-ban földrajzból, magyar történelemből és oklevéltanból doktori címet, majd 1881 májusában történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1880–1888 között a fővárosi tanfelügyelőség munkatársaként dolgozott és különböző iskolákban tanított. 1881-ben feleségül vette a szepességi
származású Marcsek Eugéniát, házasságukból tíz gyermek született, közülük hét élte meg a felnőtt kort. [Egyik lányuk az a Hajnóczy Rózsa (Lőcse, 1892 – Budapest, 1944) volt, aki Germánus Gyula (1884–1979) keletkutató, történész felesége lett és Bengáli tűz című könyvében szépírói eszközökkel megörökítette indiai utazásukat és élményeiket.] 1888 tavaszán Szepes vármegye tanfelügyelőjévé nevezték ki és ekkor végérvényesen Lőcsén telepedett le. Tevékenyen bekapcsolódott a város közéletébe. A Szepes Megyei Történelmi Társulat titkára volt, a Szepesi Lapok főszerkesztőjeként rendszeresen publikált, de gyakran írt más korabeli újságokba és szakfolyóiratokba is történelmi témájú vagy éppen humoros írásokat (ezeket többnyire álnéven), emellett kiadott tankönyveket és helytörténeti munkákat is. Legjelentősebb tanulmányai a Szepesség múltjával, természeti viszonyaival és bányászatának történetével kapcsolatosak.
Főbb művei:
Hajnóczy József élete 1750–1794, 1894;
A szepesi bányavidék természeti viszonyai és bányászata I és II. rész.(In: Magyarországi Kárpát Egyesület Évkönyve 31., 32. kötet),
1904–1905;
Lőcsei kalauz, 1910;
Jókai Szepesben. Irodalomtörténeti rajz, 1925;
A szepesi bányavárosok története,1903/1931
