* Mecenzéf, 1879. július 11. – † Budapest, 1953. november 12. / vaskohómérnök

Selmecbányán, a Bányászati és Erdőmérnöki Akadémián szerzett oklevelet (1904). 1904-ben Resicabányán a nagyolvasztóüzemben kezdte pályáját, 1906-tól Stájerlakaninán a kokszoló üzemet vezette, 1907-től Resicabányán a kokszoló-,majd a nagyolvasztóüzemet modernizálta. 1913-ban az Állami Vasgyárak meghívta a Diósgyőrben létesítendő nagyolvasztóüzem tervezésének és építésének irányítására. Az I. világháború megszakította pályáját, 1920-ban tért haza a hadifogságból. 1921-től a Salgótarján-Rimamurárnyi Vasmű Rt. korompai nagyolvasztóját vezette, majd a gyár leállítása után 1926-ban igazgatói rangban Ózdra helyezték. Másfél évtizedes ózdi működése alatt a hazai nyersvasgyártásnak ezt a bázisát korszerű színvonalra emelte. Műszaki munkája mellett szociális kérdésekkel is foglalkozott. 1941-ben nyugalomba vonult, de 1951-ben meghívás alapján ismét munkát vállalt a Kohóipari Tervező Irodában, s haláláig közreműködött a Dunai Vasmű kokszoló és nagyolvasztóüzemének tervezésében.