* Turdossin, 1860. december 13. – † Budapest, 1941. október 22. / meteorológus
Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, a körmöcbányai gimnáziumban érettségizett. 1877-től a budapesti műegyetem hallgatója volt, 1883-ban matematika-fizika szakból tanári oklevelet szerzett. 1888-ig a budapesti mintagimnáziumban tanított, 1888-ban kinevezték a Meteorológiai Intézethez asszisztensnek. Az addigi igazgató, Konkoly Thege Miklós (Ógyalla) nyugalomba vonulását követően 1912-től 1927-ig az intézet igazgatója volt. Alapító tagja és első elnöke volt a Magyar Meteorológiai Társaságnak, Az Időjárás szerkesztője. Önálló művein kívül számos eredeti értekezést, szakkönyvismertetést és egyéb cikket írt, amelyek főként Az Időjárásban, a Földrajzi Közleményekben, Természettudományi Közlönyben és a Meteorologische Zeitschriftben jelentek meg. Ő írta a Pallas Nagy Lexikona meteorológiai tárgyú cikkeit. A magyar éghajlatkutatás úttörője, az időjárási és éghajlattani szakirodalom megteremtője, kiváló és termékeny művelője. Nevéhez fűződik a felsőbb légrétegek kutatásának megszervezése. Rendkívül nagy gonddal és kritikával állította össze Magyarország különböző időjárási elemeinek az egész Kárpát-medencére kiterjedő sorozatát, amelyeket azután sokoldalúan és összefüggéseikben vizsgálva közölt. A Magyar Földrajzi Társaság és számos külföldi meteorológiai társaság tiszteletbeli tagja volt. Megkapta a királyi tanácsosi címet.
Főbb művei:
Légnyomás a magyar birodalomban 1861–1890-ig, 1897;
Magyarország hőmérsékleti viszonyai (Fraunhoffer Lajossal, 1904;
Éghajlat I-II., 1907–1909;
Meteorológiai megfigyelések kézikönyve, 1925.
