* Sátoraljaújhely, 1723. január 17. – † Buda, 1781. december 15. / jezsuita paptanár,
természettudós, bölcsész és teológus
1738-ban lépett a Jézus Társaságba. Szakolcán 1741-ben társadalomtudományokat, 1742–1744-ben Nagyszombatban az egyetemen filozófiát, 1748–1749-ben a bécsi egyetemen matematikát tanult. 1750–1753 között Nagyszombatban teológiát hallgatott, majd a filozófia és a teológia doktorává avatták. 1745-ben Passauban kezdte tanári tevékenységét, 1746– 1747-ben a pozsonyi gimnáziumban tanított. 1755–1759-ben a nagyszombati egyetem professzora volt. 1760-tól Budán élt, ahol rendházfőnökként, majd a jezsuita rend eltörlését követően apostoli főjegyzőként és plébánosként szolgált. Élete utolsó éveiben magyarországi tábori főpap és az Üdvözítőről elnevezett lekéri apát volt. Teológiai témájú művei mellett elsősorban tankönyvei fontosak, amelyekben fizikával, matematikával, csillagászattal és főleg botanikával (növényanatómiával, növénymorfológiával és növényfiziológiával) foglalkozott.
Főbb művei:
Universae matheseos brevis institutio I-III., 1752–1753;
Elementa philosophiae rationalis seu logica in usum auditorum conscripta, 1757;
Elementa philosophiae seu metaphysica in usum auditorum conscripta, 1757;
Elementa philosophiae naturalis I–II., 1757–1758;
Tentamen physicum ex praelectionibus…, 1758;
Astronomiae physicae juxta Newtoni principia breviarium methodo scholactica ad usum studiosae juventutis, 1760.
