Réső Ensel Sándor

* Magyarsók, 1787. október 25. –  † Pest, 1860. május 29. / ügyvéd, táblabíró, szakíró, nyelvész

Középiskolai tanulmányait Komáromban kezdte, Losoncon, Pozsonyban folytatta és a debreceni ref. kollégiumban végezte. Három évet elvégzett a teológián, végül az ügyvédi pályát választotta. 1812-ben Szeghalmon tanítóskodott, majd 1815 áprilisában felesküdött királyi táblai jegyzőnek. 1816-tól Pesten élt. A vármegye gyűlésein kiváló szónoklataival és a törvények pontos ismeretével hívta fel magára a figyelmet. Egyik alapítója volt a pesti takarékpénztárnak. A református egyházban tanácsosi és gondnoki tisztséget is viselt. Szanszkrit, zsidó és cigány nyelvgyűjteményéből az MTA összejövetelein felolvasásokat tartottak. A korabeli lapokban rendszeresen közölt nyelvészeti, egyháztörténeti és jogi cikkeket. Számos dolgozata kéziratban maradt. Ezekben az izmaeliták, a szaracénok és a cigányok eredetével, az árpádkori magyar kézművességgel és kereskedelemmel, a szanszkrit nyelvvel, a hun és a zsidó írással foglalkozott. Összeállította a cigány nyelv szótárát. Fia, ifj. Réső Ensel Sándor (Pest, 1833. február 1. – Budapest, 1899. február 24.) jogász, jogi, régészeti és művészettörténeti szakíró volt.