Rásonyi László

* Liptószentmiklós, 1899. január 22. – † Budapest, 1984. május 4. / nyelvész, turkológus

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett 1921-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát, majd török filológiából is doktorált. 1922–1935-ben az MTA Könyvtárában dolgozott, később Ankarába került, ahol 1941-ig előadó volt az ottani egyetemen. A II. világháború idején Kolozsvárott tanított az egyetemen, 1947–1949-ben a Balkáni Intézet munkatársa volt, majd ismét az MTA Könyvtárához került, ahol 1951–1962 között az újonnan létrehozott Keleti Gyűjtemény vezetőjeként tevékenykedett. 1962-ben nyugalomba vonult, de 1963–1968 között ismét az ankarai egyetemen vendégprofesszorként oktatott. Kutatásainak középpontjában a magyar és a török nevek, a török népek története, irodalma és a magyar őstörténet etnikai, nyelvi problémái álltak.

Főbb művei:
Török nyelvtan, 1960;
A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai, 1962;
Hidak a Dunán. A régi török népek a Dunánál, 1981;
Onomasticon Turcium. Turkic Personal Names as collected by László Rásonyi, 2007.