* Besztercebánya, 1812. április. 1. – † Firenze, 1875. április 1. / jogász, etnográfus, kertészeti író, politikus, az MTA levelező tagja (1857)
Bölcseletet és jogot tanult a pesti egyetemen. 1839–1840-ben Turóc megye szabadelvű követe volt a pozsonyi országgyűlésen és felszólalt a szólásszabadság mellett. Az 1848/49-es szabadságharc idején visszahúzódott, és bár haditörvényszék elé állították, végül felmentették. 1852-ben a Nemzeti Zenede elnöke lett és pártfogolta a fiatal zeneművészeket. Kezdeményezésére jött létre a Képzőművészeti Társulat, 1858-ban pedig létrehozta a Magyar Kertészeti Társulatot. 1859-ben Rákospalotán faiskolát és kertészeti tanintézetet létesített.
Az evangélikus egyház egyetemes felügyelőjeként megszervezte a magyarországi protestáns egyházak tiltakozását L. Thun osztrák kultuszminiszter kulturális politikája ellen. Néprajzzal is foglalkozott.
Főbb művei:
Ansichten eines Constitutionellen in Ungarn, 1850;
Vázlatok Magyarhon népéletéből, 1855; Honunk kertészete a múltban és jelenben, 1864.
