* Bécs, 1820. május 10. – † Budapest, 1898. november 29. / bányamérnök, akadémiai tanár
Győrben jogot, majd 1837–1839-ben Selmecbányán bányászatot hallgatott. 1843–1845 között Bécsben folytatta természettudományi, műszaki tanulmányait. Visszatérve 1846-ban kincstári szolgálatba lépett. 1850-ben a selmecbányai Akadémia ideiglenes, 1855-től az építészet és az ábrázoló geometria rendes tanára. 1873–1876-ban az Akadémia igazgatója volt. 1887-ben ment nyugdíjba. Kutatóként elsősorban a vízemelésnél használt gőzgépek teljesítményének kiszámításával, valamint a kompresszorok és fúrógépek működésének elméleti problémáival foglalkozott. A zene iránt is érdeklődött, kiválóan fuvolázott. Szakcikkei a Berg- und Hüttenmännisches Jahrbuchban, azonkívül a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg.
