Pettkó János
* Drétoma, 1812. november 11. – † Pozsony, 1890. október 20. / geológus, császári és királyi bányatanácsos, az MTA levelező tagja
Apja Pettkó Dániel birtokos, megyei táblabíró volt. Győrben és Pozsonyban az evangélikus líceumban tanult. Mivel apja papnak szánta, két évig teológiát is hallgatott, később azonban a Trencsén megyei alispán mellett lett gyakornok és közben megtanult magyarul, németül és franciául és jártasságot szerzett a jogtudományban is. Jogi vizsgáit Eperjesen tette le. 24 évesen lett a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatója és a bányászati és geológiai szakismeretek mellett az angol nyelvet is elsajátította. Körmöcbányán a kohónál gyakornoskodott, majd Bécsben ásványtani előadásokat hallgatott Wilhelm Haidinger mellett. Néhány hónapos tanulmányutat is tett Szászországban és a Harz-hegységben, majd Selmecbányán lett az ásványtani és geológiai tanszék helyettes tanára. Oktatói munkája mellett elkészítette Selmecbánya és környéke geológiai térképét, valamint az itteni rétegek földtörténeti kormeghatározását. 1848-ban, Videfalván, Kubinyi Ágoston házában ő is ott volt, amikor néhányan elhatározták a Magyarhoni Földtani Társulat megalapítását. 1852-ben a Társulat megbízásából földtani vizsgálatot végzett a Morva folyó bal partja mentén és erről a Társulat 1856-ban megjelent a Társulat Munkálatai I. kötetében számolt be. Az MTA 1861-ben választotta levelező tagjává. Nyugdíjazását követően, az 1860-as évektől
kezdve látása egyre romlott és emiatt egyre kevésbé tudta ellátni tanári munkáját. 1871-ben lánya családjához költözött és Bazinban, majd Pozsonyban élt. Pettkó Jánost a magyar geológia megalapítójaként tartják számon, olyan kiváló geológusokat indított el a pályán, mint Szabó József, Hantken Miksa, Zsigmondy Vilmos, Böckh János, Pávai-Vajna Elek, Winkler Benő, Gesell Sándor és a beckói születésű Dionýz Štúr (1827–1893). A korabeli szaklapokban számos német és magyar nyelvű térképészeti, meteorológiai, geológiai és őslénytani tanulmányt publikált.
Főbb művei:
Geologische Karte der Gegend von Schemnitz, 1853;
A geológiai jégkorszakról (akadémiai székfoglaló), 1863;
Die jüngste Controverse über die Theorie der Eiszeit, 1865.
