* Bély, 1936. december 20. – † 2019. július 11. / szociálandragógus, neveléstudományi szakíró, egyetemi tanár
Királyhelmecen érettségizett 1955-ben. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1961). A pedagógiai tudomány kandidátusa fokozatot 1978-ban nyerte el. 1955–1957-ben Nagytárkányban, 1958–1962-ben Nyárasdon tanított. 1962-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusa, tanszékvezetője (1970–1973). 1973–1975- ben a pozsonyi Pedagógiai Továbbképző Intézet tudományos munkatársa. 1975–2002-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai tanszékének adjunktusa, docense (1980), professzora (1997). 2003-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, majd a komáromi Selye János Egyetem professzora. Kutatási területe az andragógia és a felnőttoktatás. Az MTA köztestületi tagja. Tudományos dolgozatai szlovák szakfolyóiratokban, ismeretterjesztő cikkei szlovák és szlovákiai magyar lapokban jelentek meg.
Főbb művei:
Základy teórie výchovy dospelých, 1986; Teória školskej výchovy a vzdelávania dospelých, 1992;
Utváranie osobnosti dospelého človeka v procese vzdelávania, 1995;
Dospelý človek v procese výchovy ( Pavel Paškával, 1995;
Výchova a vzdelávanie dospelých. Andragogika. Terminologický a výkladový slovník (szakszótár Viliam Hotárral, Pavel Paškával), 2000.
