* Deregnyő, 1925. március 24. – † Budapest, 1981. május 17. / villamosmérnök, egyetemi docens

Tanulmányait a budapesti műegyetem gyengeáramú szakán végezte (1945-1950). Villamosmérnöki oklevelet szerzett (1950). 1950–1953-ban a Távközlési Kutató Intézet Tudományos munkatársa, 1959-től a budapesti műegyetem vezeték nélküli híradástechnikai tanszékének adjunktusa, 1962-től docense, 1963–1966-ban helyettes tanszékvezetője és a villamosmérnöki kar dékánhelyettese, 1966-tól haláláig a mikrohullámú tanszék vezetője. Fő kutatási területe a félvezetős áramkörök, utóbb az impulzustechnika. Kidolgozta és oktatta az impulzustechnika alapozó szaktárgyát, és megszervezte az impulzustechnikai laboratóriumot. Impulzustechnikai jegyzeteket, később tankönyvet írt.

Főbb művei:
Félvezetős impulzustechnika (Áramkörök), 1940;
Rádióvétel-technikai áramkörök tranzisztorokkal (Egyes fokozatok tervezése), 1959.