Petrovics Elek
* Deregnyő, 1873. augusztus 10. – † Budapest, 1945. július 20. / művészettörténész, az MTA tagja
Jogot tanult a budapesti egyetemen, ahol 1896-ban szerzett államtudományi oklevelet. 1896–1914 között a belügyminisztériumban dolgozott különböző tisztségekben. 1914–1935 között a budapesti Szépművészeti Múzeum igazgatója, majd főigazgatója. Újjászervezte az intézményt, megalapította a múzeum egyiptomi gyűjteményét és archívumát. Művészettörténészként elsősorban a XIX. és a XX. század magyar művészetével foglalkozott. Fontos szerepe volt Ferenczy Károly és a nagybányai iskola elismertetésében. 1918–1935 között ő szerkesztette az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyveit. Az MTA 1924-ben levelező, 1941-ben rendes tagjává választotta.
Főbb művei:
A Szépművészeti Múzeum újabb szerzeményei, 1918;
Ferenczy Károly, 1923;
Képzőművészeti gyűjteményeink (Magyarország Vereckétől napjainkig.), 1930;
Jegyzetek művészetünk történetéhez a XIX. század első felében, 1934;
Magyar mesterművek, 1936;
Mattyasovszky-Zsolnay László, 1936;
Élet és művészet, 1937;
Szinyei Merse Pál, 1941;
A modern festészet kialakulása (In: Magyar Művelődéstörténet V.), 1942; Rippl-Rónai, 1942.
