* Mád, 1818. október 6. – † Kispalugya, 1866. december 7. / földrajzi író, jogtörténész, statisztikus, az MTA levelező tagja
Középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen végezte. Rozsnyón bölcseletet, Kassán jogot hallgatott. 1840 szeptemberében avatták ügyvéddé. Közel öt éven át díjazás nélküli gyakornok volt a magyar királyi helytartótanácsnál, majd 1846 júliusában a királyi könyvbíráló főhivatal tollvivőjévé nevezték ki. Az MTA 1847. december 29-én levelező tagjává választotta. 1848-ban az első felelős magyar kormány belügyminisztere, Szemere Bertalan kinevezte őt a Fényes Elek vezetésével létrehozott statisztikai hivatal munkatársává. 1849 februárjában viszont már Windisch-Grätz herceg alkalmazásában állt, a polgári közigazgatási tanulmányi osztály titoknoka volt. Később Pest vármegye alispánja, 1859-ben a pozsonyi Helytartótanács tanácsosa lett.
Főbb művei:
Werbőczy István életrajza, 1842;
Megyerendszer hajdan és most (I-IV.), 1844-1848;
Túrmező oklevelekkel kísért jogtörténeti ismertetése, 1848;
Magyarország történeti, földirati és állami legújabb leírása (I-IV.), 1852-1855;
A Kapcsolt Részek… történeti s jogviszonyai Magyarországon, 1863.
