Pachinger Alajos

* Steffultó/Selmecbánya, 1846. június 5. –  † Temesvár, 1913. szeptember 11. / kegyesrendi tanár, biológus, zoológus, gyorsíró

A Selmecbányához tartozó Steffultó bányatelepen született, 1863-ban lépett a piarista rendbe, 1870-ben áldozópappá szentelték. 1881-ben mint piarista szerzett tanári oklevelet természetrajz-vegytanból, 1883-ban bölcsészdoktorit Kolozsvárott és ugyanakkor egyetemi magántanári képesítést nyert. 1871-ben megszerezte az akkor még ritka gyorsírói tanítói oklevelet. Különböző rendi gimnáziumokban (Podolin, Nagykanizsa, Vác, Trencsén, Nyitra, Selmecbánya) működött mint tanár, ill. igazgató. 1909-ben Selmecbányáról költözött Temesvárra. Szinte valamennyi iskolát megajándékozta valamilyen természetrajzi gyűjteménnyel (csigák, kagylók, tengeri állatok), a podolini gimnáziumnak pedig mikroszkópos preparátumokat adományozott. Állattani irodalmunkat saját kutatáson és boncoláson alapuló megfigyelések leírásával gyarapította. Növénytannal és mikroszkopikus gombákkal is foglalkozott. Könyvet nem írt, cikkei gimnáziumi értesítőkben, a Természettudományi Közlönyben és néhány külföldi folyóiratban jelentek meg.

Főbb művei:
A gabonarozsda, 1873;
Az állati psychologia fejlődése és az állatok kedélyállapotai, 1877;
Distoma Cygnoides bonctana, 1883;
Eredeti adatok az Acanthocephalák természetrajzához, 1884;
Néhány adat a Sporozoák természetrajzához, 1886;
Negyedik közlemény békáink parazitáihoz, s Újabb adatok a Trematodák bonc- és élettanához, 1888 és 1890;
Taenia nana, Sieboldt, 1890.