Röviden szeretnénk bemutatni özvegy Oláh Imrénét, aki Pro Urbe és Magyar Örökség díjas, a Vitézi Rend tagjává avatták, négy évtizeden keresztül tanárnő volt a mai Selye János Gimnáziumban, a Komáromi Református Egyházközség gondnokasszonya. Édesapja nagymegyeri református tanító volt, aki 1927-ben a komáromi bencés gimnáziumban érettségizett, és „mint egy csodálatos katedrálisról“ mesélt Ilona néninek. „Ha bármi elintéznivalója volt Komáromban, hozta magával az egész családot »kirándulni«. Akkoriban még a vonatállomás előtt nem taxik várakoztak, hanem fiákerek, és mi egyenest apa »piros« iskolájához vitettük magunkat. Még nem tudtam írni-olvasni, kicsi voltam, édesapám szavainak hatására tudat alatt mégis úgy éreztem, hogy ez a csodálatos épület a magyarság szellemiségének a bástyája. A későbbiekben mindent elkövettem annak érdekében, hogy életemnek meghatározó tényezője legyen. Utána a macskaköves utcákon elsétáltunk Jókai Mór és Klapka György szobrához, majd beültünk egy jó ebédre a Dózsa vendéglőbe (a mai Lehár panzió helyén állt). Mivel rengeteg kellemes, szép emlék fűzött a városhoz, az iskolához, magától értetődő volt számomra, hogy a Comenius Egyetem Természettudományi Karának végzős hallgatójaként először ide adom be az álláskérelmemet. És Isten meghallgatta a kérésemet!“

Élete videón: