Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Ozogány Ernő

Ozogány Ernő

* Budapest, 1951. május 14. – † Pozsony, 2017. augusztus 2. / villamosmérnök, technikatörténeti és művelődéstörténeti szakíró

Szüleit 1945 után Magyarországra telepítették, négyéves korában került vissza Csehszlovákiába, Tejfalura. Itt kezdte iskolai tanulmányait, majd a szomszédos Somorján végezte a gimnáziumot, ahol 1969-ben érettségizett. A prágai Cseh Műegyetem Villamosmérnöki Karán digitális hang- és képmérnöki szakon 1975-ben szerzett mérnöki oklevelet, majd 1981-ben a posztgraduális képzést is elvégezte. 1975–1981 között a Csehszlovák Televízió pozsonyi stúdiójának hangmérnöke, később képmérnöke. 1981–1990-ben a pozsonyi Szakszervezetek Háza műszaki tanácsadója, 1991–1999 között a már Istropolis Kongresszusi Központnak nevezett intézmény műszaki, majd üzemviteli igazgatóhelyettese. 1999-től 2011-ig, nyugdíjba vonulásáig ismét a Szlovák Televízióban dolgozott mint vezető adástechnikai szakértő.
Munkája mellett tudományos ismeretterjesztéssel és szakfordítással is foglalkozik. Ismeretterjesztő írásai az 1970-es évek közepétől a felvidéki magyar lapokban (Hét, Nő, Tábortűz, Új Szó, Vasárnapi Új Szó, Vasárnap, Irodalmi Szemle), valamint a Prágai Tükörben jelennek meg, de a pozsonyi Pátria Rádiónak is külső munkatársa. 1991–1992-ben a Szlovák Televízió Tanácsának, 1994–1996- ban az Országos Rádió- és Tévétanács („frekvenciatanács”) tagja volt. Ő fordította magyar nyelvre Blaskovics József (Ímely) turkológus eredetileg szlovákul kiadott történeti művét Rimaszombat a török hódoltság idején c., amelyet először 1989-ben Budapesten, majd 1993-ban Pozsonyban adtak ki). Szerkesztésében jelent meg a Blaskovics emlékkönyv 1995-ben. Lánya, Ozogány Katalin (Dunaszerdahely, 1982. július 12. –) fizikusként dolgozik Budapesten.

Főbb művei:
A magyar tudomány évszázadai I-II. (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral), 1994, 1996;
A tudás fájáról, 1999;
A tudás almája, 2001;
Gondolatokból épült katedrális (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral), 2001;
Magyar atomocska, 2002;
Lajtától keletre, 2002;
A mi huszadik századunk (szerkesztő és társszerző), 2002;
Magyar nagyasszonyok (Vojtek Katalinnal), 2003;
Dobozba zárt múzsa, 2005;
Pandora szelencéje?, 2006;
A labdarúgás 75 éve Tejfalun, 2009;
A nemzet virágai, 2011; Jó mulatság, férfimunka I-II., 2012, 2013;
Tejfalusi dőrejárás (Gyökeres Györggyel), 2013;
Zsinórpadlás (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral), 2013;
Magyar Prága, arany Prága, 2014.

Kategóriahelyi
Életéhez kapcsolódó településekSomorja [Šamorín], Tejfalu [Mliečno]
Működési ideje20. század / 21. század
Tevékenységi körszakíró / villamosmérnök
ForrásinformációkLacza Tihamér: A tudomány apostolai, Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013
Rövid URL
ID119260
Módosítás dátuma2020. április 27.

Hibát talált?

Üzenőfal