* 1675, Nagymegyer † 1749. április 9., Madar / lelkész, Biblia fordító

A nagymegyeri református vallású lakosság egyik jeles személyisége, a város szülötte, a bibliafordító Besnyei György. Születéséről és gyermekkoráról nincsenek pontos adataink. Születési évéről 73. élettévében tett említése alapján tudunk következtetni, hogy ez 1675-ben volt. A kor amelyben élt az erősödő ellenreformáció kora. A nagymegyeri gyülekezet is ebben az időszakban volt végveszélyben, hivatalos iratai megsemmisültek, köztük Besnyei György születései okiratai. 1698. augusztus 20-án Debrecenben a felsőbb diákok sorába lépett. Itt készült lelkipásztori hivatásának teljesítésére. 1707-ben lett a vágfarkasdi gyülekezet lelkipásztora, ahol 1712-ig tartózkodott. 1712 és 1727 között a kamocsai gyülekezet prédikátora. 1712.február 2-tól esperesi tisztséget viselt a komjáti egyházmegyében. Ő volt ennek az egyházmegyének utolsó esperese. Az erdetileg 30 gyülekezetből álló egyházmegye a reformátusok üldözése miatt olyan mértékben megfogyatkozott, hogy a 18. században, csak egy közösség maradt. 1727-től haláláig Madaron volt esperes-lelkész. Irodalmi-bibliafordítói munkássága madari tartózkodása idején bontakozott ki. Kezdetét ennek a munkának nem ismerjük, csupán azt, hogy a fordítást az 1737-es évben fejezte be. Munkáját egyedül végezte, Károli Gáspár és főként Komáromi Csipkés György korábbi fordításai nyomán. Az eredeti héber és görög szöveget rendszeresen szem előtt tartotta. A korábbi fordítások régies stílusát csiszolgatja. Elismeréssel szól tudásáról, nyelvismeretéről, alaposságáról legkritikusabb bírálója, Bárány József is.
A lefordított Bibliában meg voltak számozva az ívek és az oldalak is. Az Ótestamentum 63 ívből és 1006 lapból áll, még az Újtestamentum 21 és fél ív, vagyis 344 lap. Minden oldal egy függőleges vonallal két részre van osztva, mintha nyomtatásra lenne előkészítve. Az így kialakított fordítást a szerző 1738-ban saját maga kötötte bőrkötésbe. Címlapján ez olvasható: „Szent Biblia az az Ó és Új Testamentum egész Szent Írás. Melyet az eredeti Sidó Káld és Görög nyelvekbül magyarul leírt maga és mások hasznára Nagymegyeri Besnyei György Matyusföldi Senior. Madaron 1737. esztendőben.“
A Biblia fordításának kiadása az adott korban nehezen volt megvalósítható. Besnyei György munkájának csak egy részét, a Kis Bibliát sikerült 1740-ben megjelentetni. Ez a rész 150 zsoltárt tartalmaz. Kiadási helyeként egy nem létező várost (Miapolis) jelölt meg a nyomdász.
A lefordított Biblia kézirata ma a debreceni református kollégium könyvtárában található. A bibliafordításán kívül Besnyei György írt még két imádságos könyvet. 1743-ban „Keresztényi közönséges könyörgések“ illetve 1745-ben“Háborúi könyörgésesek“ címmel.
Nevét ismertté tette azáltal is, hogy a hatósági tilalom ellenére Komáromban meglátogatta a református közösséget. Ezért később elfogták és várfogságra ítélték. 1749.április 9-én halt meg Madaron, ott is van eltemetve.
Nevét Nagymegyeren 1989 után, Szabó András tiszteletes úrnak köszönhetően ismerte meg újra a nagymegyeri közvélemény. 1990. december 16-án a nagymegyeri református egyház először emlékezett meg hosszú idő után a bibliafordító prédikátorról. A város új utcaneveinek kialakításánál sem feledkeztek meg róla. A református templom közelében, a városi autóbuszállomásra vezető utca az ő nevét őrzi. 1994 óta a Csemadok városi szervezete és a református egyház közös szervezésében rendezik meg évente a Besnyei György Kulturális Napokat. Az őszi hónapokban (november közepétől december közepéig) tartandó rendezvénysorozat keretén belül mindig találtak módot arra, hogy emléke előtt tisztelegjenek. Ennek egyik formája emléktáblájának megkoszorúzása, amelyet 1998. december 6-án az V. Besnyei Napokon lepleztek le a református templom falán.

Művei:
• Kis biblia az az a szent Dávid százötven zsoltarainak könyve. Miapolisban, 1740. (Zsidó nyelvből fordítva.)
• Keresztényi közönséges könyörgések. Hely és év n. (Irattak Madaron 1743.)
• Háborui könyörgések. H. n., 1745.
Kézirati munkája:
• Szent Biblia az az Ó és Uj Testamentomi Szent Irás az eredeti zsidó, káldi, görög nyelvből magyarul leirt maga és mások hasznára Madaron 1737. (Végrendeletileg a debreceni református iskolának hagyta és Weszprémi által 1749-ben beíratott a katalógusba; az Ótestamentum 63 ív 1006 l., az Újtestamentum 21 1/2 ív 344 lap.)
• Valesius János Antal nagykeszi prédikátorhoz fontos levelet írt 1744. február 29. Madarról, melyet az Egyházi Almanak (Pest, 1820) említ, ahol aláírásának hasonmása is van.

Életéhez kapcsolódó települések:
Nagymegyer, Debrecen, Kamocsa, Madar, Vágfarkasd