Molnár Béla

* Késmárk, 1884. március 6. – † Budapest, 1932. július 12. / orvos, egyetemi tanár

1909-ben szerzett orvosi oklevelet a budapesti egyetem orvosi karán. Korányi Frigyes és Korányi Sándor klinikáján dolgozott, később az Irgalmas, majd a Szt. István Kórház főorvosa. 1914–1916-ban külföldi tanulmányúton volt. 1918-ban egyetemi magántanár az emésztőszervek és az anyagcsere patológiája és klinikája tárgyköréből. Belgyógyászati patológiával, az anyagcsere kórtanával, az emésztőszervek működésével foglalkozott.

Főbb művei:
Boncolástani és kísérleti adatok a mellékvesék kórtanához, 1908;
A bélnedv-elválasztás izgalmi és gátlási medianizmusának analysiséhez, 1910;
Kísérletes vizsgálatok a gyomornedv-elválasztás physiologiai és pathologiai mechanizmusáról és azokhoz fűzött klinikai reflexiók, 1910;
A gyomor mozgási zavarairól, 1918;
A gyomornedv-elválasztás phys. és path. mechanizmusáról, 1924;
A máj és az epeutak betegségei és a hasnyálmirigy betegségei (Rusznyák Istvánnal), 1933.