* 1861 szeptember 9., Selmecbánya – † 1917. augusztus 18., Pozsony / pap, szentszéki tanácsos, festő, karnagy

1861-benszületett Selmecbányán (neve akkor még: Móczik József). 1893-ban szentelték pappá, ekkor kapta. a Felicián nevet. Egy ideig a pesti ferencesek templomában orgonált. Itt fedezte fel a pozsonyi származású, későbbi jónevű bécsi zeneszerző Franz Schmidt édesapja, aki fiának keresett orgonatanárt. A rend is felfedezte tehetségét, taníttatta, egyszerre végzett egy festőakadémiát és a konzervatóriumot. 1905-ben hosszabb pozsonyi munkásság után megszervezte az ottani ceapella fiúénekkart, amely az egész országban hamarosan hiressé vált. Énekkarának olyan mecénásai voltak a többi között, mint Mikes szombathelyi és Majláth gyulafehérvári püspökök. Az énekkar legnagyobb eseménye és élménye az 1912-es lourdesi szereplése volt.
A Nemzetközi kálvária tizedik stációjának felszentelésekor Páter Felicián énekeseinek ajkán csendült fel a dal. Rómában is szerepeltek X. Pius pápa előtt, aki a Sixtus-kápolna híres énekkarával állította párhuzamba őket.
Váratlan és tragikus halála után is (merénylet áldozata lett) sok kiváló tanítványa ápolta tovább a hazai zeneéletet az útmutatásainak szellemében.