Mihályi Ödön

* Somos, 1899. ápr. 5. – † Kassa, 1929. júl. 1. / költő

Gimnáziumi tanulmányait Bp.-en fejezte be: ott csatlakozott Kassák Lajos köréhez, aktivista versei a Tettben, majd a Mában jelentek meg. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után hazatért Kassára, s 1920–1921-ben a Kassai Munkásban publikált. Verseit, cikkeit a bécsi Testvér és Tűz is közölte. 1921-ben megnősült, s letelepedett apja bogdányi birtokán. Autószerencsétlenség következtében halt meg.

A 20-as évek elején expresszionista szabad verseivel hívta fel magára a kritikusok figyelmét. Válogatott verseit néhány prózai írásával együtt barátai adták ki 1930-ban Bp.-en Felszökő föld címmel, Márai Sándor, Lesznai Anna és Ignotus előszavával. 1968-ban Bp.-en ugyancsak válogatás jelent meg költészetéből Fekete vihart kívántál címen, Déry Tibor előszavával, melyben Déry tömören és nagyon találóan jellemzi M. költészetét.

Művek: Ma itt borongok néhány kétkedéssel, v., Kassa 1917; Márciusi tribün, v., Kassa 1922; Galambot várok, v., 1928.

Irodalom: Fábry Zoltán: Kkk, Po. 1964; Déry Tibor: Előszó. = M. Ö.: Fekete vihart kívántál; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968.

V. E.