* Bélvata, 1949. július 11. – / filozófus, filozófiatörténész, egyetemi tanár
Pozsonyban érettségizett 1967-ben, a pozsonyi Komenský Egyetemen filozófia–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1973). 1973–1983-ban a Comenius Egyetem tanársegédje, adjunktusa. 1983–1993-ban az SZTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa. 1993-tól a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszékének adjunktusa, docense (1995), professzora (2000), 1997–2003-ban tanszékvezetője. 2006-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Nemzeti és Nemzeti Kisebbségek Intézetének vezetője. A filozófiai tudomány kandidátusa (1982). Kutatási területe a magyar filozófia története, a filozófia és az irodalom határterületei. Több szakmai társaság tagja. Munkásságát 2010-ben a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díjával ismerték el.
Főbb művei:
Vandrák András filozófiai rendszere, 1980;
Arisztotelész esete Phyllisszel, 1993, átdolgozott változata: A transzcendencia lehelete, 2001;
Idő által homályosan, 1999;
A filozófia története Magyarországon a kezdetektől a 19. század végéig, 2000;
A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona, 2003;
Mozgó halhatatlanság, 2006
