Mednyánszky Dénes, báró

* Veszele, 1830. november 19. –  † Bécs, 1911. december 28. / geológus, politikus, szakíró, az MTA levelező tagja

Mednyánszky Alajos (Révayfalva) és gróf Majláth Ágnes fia. 1845–1847-ben Ipolyi Arnold (Ipolykeszi) volt a nevelője. Ebben az időben ismerkedett meg Rómer Flórissal (Pozsony) is, aki felkeltette az érdeklődését a régészet iránt. Később a bécsi műegyetemen mérnöki tudományokat, a berlini egyetemen államtudományokat és természettudományokat hallgatott. Tanulmányai befejeztével európai körutat tett (Poroszo., Olaszo., Bajoro.). 1864-ben megválasztották az Orvosés Természettudományi Egyesület elnökévé. Ő volt az első, aki az egyesület évkönyvében magyarul írt cikket jelentetett meg. 1867-ben kinevezték (az utolsó) selmecbányai bányagróffá, és ebben a minőségében újjászervezte a selmeci akadémiát, amelynek néhány évig igazgatója is volt. 1869-ben Trencsén vármegye főispánja lett. 1878-tól Bécsben élt. Sokrétű irodalmi munkásságot folytatott; számos geológiai, bányászati és történelmi tanulmány szerzője volt. Értékes családi könyvtárát 1896-ban az Eötvös Kollégiumnak ajándékozta. Az MTA 1865-ben levelező tagjává választotta.

Főbb művei:
Földtani séta hazánk néhány érdekes vidékén (Új Magyar Múzeum II.) 1851–1852;
A mész geológiai és technikai jelentősége Magyarországon, 1870;
A Gotthárd alagút vájása (Bányászati és Kohászati Lapok), 1874.