Eperjes, 1870. április 17. – † Pécs, 1933. december 16. / jogtudós, lapszerkesztő, akadémiai tanár.

A pozsonyi evangélikus líceumban érettségizett, 1905-ben a pécsi jogakadémián szerzett államtudományi doktori címet. 1905-ben rövid ideig Kassa polgármestere is volt. Ezt követően néhány évig nyugat-európai tanulmányúton járt. 1910–1920-ban az eperjesi jogakadémia tanára volt, majd Kassára, ahol a kassai jogakadémián tanított 1922-ig. Az 1920-as évek elejétől aktívan bekapcsolódott a (cseh)szlovákiai magyar közéletbe, és a kassai szabadkőműves páholy, illetve a Kisgazdapárt helyi szervezetének vezető személyisége volt, egyik kezdeményezője volt a Magyar Nemzeti Párt megalapításának. Haláláig szerkesztette a Magyar Figyelő című folyóiratot. Fia, Maléter Pál (1917–1958) az 1956-os magyarországi forradalom idején honvédelmi miniszter volt, és ezért később Nagy Imrével együtt kivégezték.

Főbb művei:
A magyar történelmi osztályok és a nemzeti eszme, 1911;
A választói reform, 1912;
Az athéni demokrácia, 1913;
A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban, 1933.