* Érsekújvár, 1904. január 12. – † Budapest, 1973. július 19. / geológus, paleontológus, egyetemi tanár
A budapesti tudományegyetemen 1933-ban földtanból, őslénytanból és földrajzból szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1932-től a Magyar Állami Földtani Intézet geológusaként dolgozott. Megszervezte a mélyfúrási anyagfeldolgozó laboratóriumot. A furatokból kikerült „parányőslénytani” anyag, elsősorban a Foraminiferák feldolgozása terén vívott ki szakmai elismerést. A II. világháború alatt Erdélyben térképező geológusként is tevékenykedett. 1950–1952-ben a Földtani Intézet igazgatója volt, 1953-ban kinevezték címzetes egyetemi tanárnak az ELTE-n és megbízták az olajkutatás tudományos laboratóriumának a megszervezésével. Élete utolsó éveiben tudománytörténettel is foglalkozott.
Főbb művei:
Bükkszéki mélyfúrások, 1940;
Foraminifera-vizsgálatok, 1966.
