* Derencsény, 1843. augusztus 2. – † Selmecbánya, 1889. június 3. / bányamérnök, szakíró

A Selmecbányai Erdészeti- és Bányamérnöki Akadémián szerzett oklevelet 1866-ban. Ezt követően öt évig a bánsági Gerlistyén a vasműben dolgozott, majd 1871-től haláláig Selmecbányán élt. 1873-ban megszervezte és igazgatta a selmeci bányaiskolát. Közben előadott az Akadémián is. Cikkei elsősorban a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. Sokat tett a magyar bányászati szaknyelv fejlesztéséért is.

Főbb művei:
A saarbrückeni kőszénmedenczéről, 1885;
Scholl C. F., A gépész kalauza. Fűtők, gőzgépőrök, kezdőgépész-építészek, mérnökök, gyártulajdonosok, gépműhelyek, műszaki tanintézetek és
hatóságok számára. A magyar viszonyokhoz alkalmazva magyar nyelvre írta, 424 ábrával, 1885.