Lippai János

* Pozsony, 1606. július 1.146 – † Trencsénteplic, 1666. június 2. / botanikus, jezsuita szerzetes, kertészeti író

Lippay György (Pozsony, 1600 – Pozsony, 1666. január 30.) esztergomi érsek öccse. Pozsonyban és Bécsben tanult, 1624-ben jezsuita lett. Grazban és Bécsben az egyetemeken keleti nyelveket tanított. 1643-tól előbb a győri kollégium, majd a trencséni rendház igazgatója volt. Később bátyja pozsonyi udvarában élt és az érseki kertet gondozta. (Lippay György alapította a nagyszombati egyetem jogi karát és továbbfejlesztette és európai hírűvé tette a XVI. sz.-ban alapított érseki kertet, amely ösztönzőleg hatott másokra147 is, hogy Pozsonyban kertet alapítsanak.) Az érsek halála után a trencséni rendházba vonult vissza. A gyakorlati kertészkedés mellett a szakma tudományos, elméleti kérdéseivel is foglalkozott korának megfelelő, sőt sok esetben azokat messze túlhaladó szinten. Ismerte a keleti, görög és római gazdasági írók műveit, de korának szakmai irodalmát is. Jól látta a korszerűtlen gazdálkodás hátrányait. Ezért tartotta szükségesnek olyan gazdasági leíró munkák megírását, amelyek a modernebb, célszerűbb gazdálkodást segíthették. A híres pozsonyi érseki kertről írta az első magyar nyelvű tudományos kertészeti művet, a Posoni Kertet, amely három könyvben jelent meg: Virágos kert és Veteményes kert (Bécs, 1664) és a harmadik, már halála után a Gyümölcsös kert (Bécs, 1667). A három kötetet egybekötve 1753-ban Győrött ismét kiadták (ennek új, fakszimile kiadása 1966-ban jelent meg). A műhöz unokaöccse, ifj. Lippay György készített illusztrációkat. Műveiben megállapította és leírta a kertészkedés néhány olyan alapvető tételét, termeléstechnikáját, amelyek ma is helyesek. Ő az első magyarországi pomológus, 100 gyümölcsfajtát írt le saját megfigyelései alapján. Erős kritikával tárgyalta a kertészeti írók oltásleírásait. A babonás hiedelmeket visszautasítva, az éledező tudományok oldalára állt. Munkássága az első kísérlet hazánkban a mezőgazdasági és kertészeti elmélet és gyakorlat összeegyeztetésére.

Fő műve két évszázadon át az egyetlen magyar nyelvű szakkönyv, amely veretes magyar nyelvezetének, elegáns stílusának köszönhetően nyelvművelési szempontból is értékes. Előzőleg írt, naptár formájú mezőgazdasági útbaigazító könyvét (Calendarium Oeconomicum Perpetuum, az az esztergami érsek urunk ő nsága posoni gondviselőjének majorságról írt lajstroma, Pozsony,
1661 és Nagyszombat, 1662) szintén többször is kiadták.

Latin nyelvű munkákat is írt:
De institutionibus et seminatione, 1663;
Hortenses praeceptiones et deliciae, 1664;
De fructibus diversissimis producendis, 1666.