Rayger Károly, id.
* Pozsony, 1641. szeptember 22. – † Pozsony, 1707. január 14. / orvos
Pozsonyban, Altdorfban, Wittenbergben tanult, majd Párizsban bonctani és sebészeti előadásokat hallgatott, Montpellierben pedig a növénytanban mélyedt el. 1667-ben Strassburgban avatták orvosdoktorrá. Egy itáliai körutat követően tért vissza hazájába. 1668-tól 39 évig pozsonyi városi orvos. I. Lipót császár udvari orvosává és Magyarország főorvosává nevezte ki. 1677-ben egy német orvosi folyóiratban beszámolt egy pozsonyi influenzajárványról. Nagyszámú értekezést írt a himlőről, az influenzáról, a csecsemőkori rángógörcsökről stb. Számos esetben boncolással tisztázta a betegség lényegét. Szülővárosában orvosbotanikai kertet rendezett be. Beszámolt egyes hazai növények orvosi használatáról. Elsőnek írta le a tüdőúszópróbát. A Rayger-féle úszópróba az élveszületettség kimutatására még jelenleg is használatos eljárás. Szorgalmazta a bábák képzését és orvosi felügyeletét. Művei a hallei akadémia folyóiratában jelentek meg. Egy naplószerű feljegyzéseket tartalmazó műve és néhány egyéb munkája [pl. Wernher György (Eperjes) Magyarország ásványvizeiről írt művének kommentárja] kéziratban maradt (Diarium observationibus prope trecentis refertum; Responsa et consilia medica; Constitutiones aëris ab an. 1647. ad an 1705.; Ephemerides de andemiis et epidemicis Hungariae; Commentarius in Wernherum de admirandis Hungariae Aquis).
Főbb művei:
Observatio de Puella sine cerebro nata, 1685;
Observationum medicinalium Centuria a D. Paulo Spindlero Posonii consignata, studio et opera Caroli Raygeri collecta…, 1691;
Constitutio epidemica Posoniensis annorum 1695, 1696, 1697.