Liffa Aurél

* Korpona, 1872. június 10. – † Budapest, 1956. október 23. / geológus és mineralógus, egyetemi magántanár

A selmecbányai evangélikus líceumban 1891-ben érettségizett. Ezt követően a budapesti tudományegyetemen 1895-ben természetrajz- vegytan tanári oklevelet szerzett. A kor leghíresebb magyarországi tudósai (Than Károly, Lengyel Béla, Wartha Vince, Hantken Miksa, Szabó József, Eötvös Loránd) tanították. 1895–1897-ben az MNM ásványtárának gyakornoka, 1897-től budapesti tudományegyetem ásvány- és kőzettani tanszékének oktatója volt. 1900-ban a Magyar Állami Földtani Intézet geológusaként az ország különböző térségeiben ásvány- és kőzettani kutatásokat végzett. A világháború első két évét a fronton töltötte, erről később a budapesti Püski Kiadónál megjelent egy naplója is (Pécstől Isonzóig. Napló, 1914. szeptember 1.–1916. május 22, 2012). Az 1920-as évektől az iparilag is hasznosítható ásványok és kőzetek (kaolin, perlit stb.) magyarországi előfordulásának kutatásával foglalkozott. Ásvány-, kristály- és kőzettani dolgozatait elsősorban magyarországi és németországi szaklapokban, valamint a Földtani Intézet évkönyvében közölte.