Lakits György Zsigmond
* Polanic, 1739. november 25. – † Pozsony, 1814. január 8. / jogász, egyetemi tanár
Grazban és Bécsben tanult. Előbb Bécsben, majd 1769-től Innsbruckban jogtanár (egyházjog), 1770-től a nagyszombati, 1777–1780 között a budai egyetemen az egyházjog tanára. 1789-től az egyetemi nyomda igazgatója és cenzor. Jogelméleti művében (Institutio juris naturalis) a Martini-féle természetjogi iskola szolgai követője, a mű – minthogy szemlélete megfelelt a központi kormányzat által képviselt nézeteknek – politikai okokból sokáig volt a hazai egyetemeken az egyetlen jogbölcseleti tankönyv.
Főbb művei:
Juris publici ecclesiastici pars generalis, 1774;
Praecognita juris ecclesiastici universi, 1775;
Institutio elementorum juris naturalis, 1778;
Institutiones juris ecclesiastici I – III., 1779–1781;
De haereditario succedendi jure ducum primum, deinde regum Hungariae, 1809.
