Kovachich Márton György

* Nagysenkőc, 1744. november 9. – † Buda, 1821. december 1. / jogtörténész, levéltáros, forráskutató

Pesti gimnáziumi tanulmányainak befejezése után a nagyszombati egyetemen filozófiát hallgatott. 1765-ben tanulás céljából Itáliába utazott. Hazatérve jogot és teológiát, majd 1772-ben a bécsi egyetemen állam- és pénzügytant tanult. 1774-től az Egyetemi Könyvtárban írnok, később második őr lett. 1784-ben a királyi kincstárnál lajstromozónak nevezték ki. 1786–1787 között a felvilágosodás jegyében megszólaló első magyarországi tudományos hetilapnak, a Merkur von Ungarnnak a szerkesztője volt. 1810 és 1815 között felkereste az ország fontosabb állami, városi és magánlevéltárait, elsősorban jogtörténeti forrásanyagot gyűjtött. Az utazásra magával vitte a szinte még gyermek fiát is, Kovachich József Miklóst (Tata, 1798. február 15. – Bécs, 1878. november 27.), aki később követte a pályáján. Felesége Hajóssy Johanna volt, akinek halálakor Vitkovics Mihály és Bozóky Mihály gyászverset írt. Munkájával megalapozta a magyar állam- és jogtörténeti forráskutatást. Foglalkozott a forráskiadás elméletének és a történelmi kutatás intézményesítésének, egy tudós társaság alapításának a kérdéseivel is.

Főbb művei:
Institutum diplomatico-hungaricum, 1790;
Institutio grammato-phylacii, 1792;
Series chronologica diariorum, 1797;
Scriptores rerum hungaricorum minores I-II., 1798;
Supplementum ad Vestigia Comitiorum…I–III., 1798–1801;
Sammlung kleiner, noch ungedruckter Stücke, 1805;
Indices reales historici i decreta, 1806;
Planum egy tökélletes magyar bibliographia és Szókönyv iránt (Kovachich József Miklóssal), 1814;
Codex juris decretalis ecclesieae hungaricae I-II., 1815;
Astraea complectens ad historiam legislationis et jurisprudentiam hungaricam I-II. (Kovachich József Miklóssal), 1823.