* Hím, 1819. május 16. –  † Kassa, 1881. január 15. / honvéd ezredes, hadtudományi író, az MTA levelező tagja

Apja a császári hadsereg tisztje volt. Korponay a kassai gimnáziumot elvégezve és egy évet a kassai bölcsészakadémián eltöltve 1834-ben maga is katonának állt. Bécsben tanult a hadi akadémián és 1842-ben már főhadnagy volt. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején először Batthyány Lajos miniszterelnök haditanácsadója volt, majd 1848 szeptemberétől a honvédseregben szolgált őrnagyi rangban. A világosi fegyverletételt követően hadifogságba esett és első fokon halálra ítélték, amit aztán 16 év várfogságra változtattak. 1856-ban szabadult a kufsteini várbörtönből. A hadtudománnyal már az 1840-es évektől kezdve foglalkozott, számos korabeli lapban cikkezett is hadászati kérdésekről. Ennek elismeréseként az MTA 1844-ben levelező tagjává választotta. 1861-ben Abaúj vármegye főlevéltárosa lett. Ezekben az években is folytatta szakírói tevékenységét és belefogott Magyarország harcztörténete című vállalkozásába, amely a kezdetektől tárgyalta a magyar hadművészet történetét. Az ötkötetes kéziratot 1878-ban mutatta be az MTA-ban, de a javasolt változtatásokat halála miatt már nem tudta elvégezni. Számos egyéb írása is kéziratban maradt fenn.

Főbb művei:
Hadi földírás I-II., 1845–1848;
Abaúj vármegye monographiája I/1–4. füzet, 1866–1870.