Antalik Károly
* Hidegpatak, 1843. január 28. – † Pozsony, 1905. június 20. / fizikus, középiskolai tanár
Lőcsén, Iglón és Nagyváradon végezte középiskolai tanulmányait. A budapesti egyetemen 1867-ben szerzett matematika–fizika és tornatanári képesítést. A fizikát Jedlik Ányosnál (Szímő), a matematikát Petzval Ottónál (Szepesbéla) hallgatta. 1868–1870-ben a kaposvári főgimnázium, 1870–1874-ben a kassai főreáliskola tanára volt. A következő, 1874/75-ös tanévet Németországban töltötte. Előbb Hermann Helmholtz (1821–1894) berlini laboratóriumában, majd Robert Wilhelm Bunsen (1811–1899) és Georg Hermann Quincke (1834–1924) heidelbergi előadásait hallgatta. Hazatérve, 1875–1892 között az aradi főgimnáziumban tanított. 1892-ben kinevezték a pozsonyi Állami Főreáliskola igazgatójává. Erről a posztról a halál szólította el. Jellegzetes kutatótanár volt, aki pedagógiai munkáját összekötötte a kutatással és a kísérletezéssel. Megfigyeléseiről és elképzeléseiről rendszeresen beszámolt a korabeli magyar és a külföldi folyóiratokban. Az elektromos szikrák hatására kialakuló ábrák és a rezgő hártyákon keletkező „hangábrák” különösen sokat foglalkoztatták. Mint Morovics Miroszlav Tibor felvidéki magyar tudománytörténész (®Vágsellye) megállapította: „a Lichtenberg féle elektromos poralakok művészévé vált”. Eötvös Loránd (1848–1919) a legnagyobb magyar fizikus ugyan kissé lekezelően vélekedett egy magánlevélben Antolik kísérleteiről és különösen az egyik tankönyvéről, de a kor jeles osztrák fizikusának, Ernst Machnak (1838–1916) felkeltette az érdeklődését a kassai gimnáziumi tanár néhány dolgozata a Poggendorffs Annalen der Physik und Chemie folyóiratban és ezek nyomán néhány jelentős felismerésre jutott. Antolik gyakran írt ismeretterjesztő cikkeket is a csillagászat, a légköri elektromosság, a hangsorok témakörében stb. Tornatanárként fontosnak tartotta a fiatalok rendszeres testedzését és maga állított össze tornagyakorlatot diákjai számára, akik nagy sikert arattak 1901-ben a budapesti országos tornaversenyen. Egy könyvben is összefoglalta ezeket (Magyar ifjúsági játékok, 1903), amely németül is megjelent. A közéletben is szerepet vállalt. Már aradi működése idején kezdeményezte, hogy hetente előadásokat tartsanak a természettudományok köréből, és ebből nőtt ki az aradi Kölcsey Egyesület. Pozsonyban is rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat a Toldy Körben. Közel 11 évig elnöke volt a Pozsonyi Orvos–Természettudományi Egyesület természettudományi szakosztályának is.
