Konkoly-Thege Miklós
* 1842. január 20., Pest – † 1916. február 17., Budapest / csillagász, ógyallai földbirtokos, az MTA tagja 1884
Gazdag felvidéki földbirtokos nemesi család egyetlen fiúgyermekeként született 1842. január 20-án Pesten. Vezetéknevének helyes kiejtése: Konkoli-tege.
Apja, Konkoly-Thege Elek (1813-1884) Komárom vármegye szolgabírája, anyja bernátfalvi Földváry Klára (1820-1903) volt. Nagyszülei Konkoly-Thege Gábor (1780-1827) és Galambos Mária (1793-1839) voltak. Egyetlen gyerekként nőtt fel a szülők féltő gondoskodása mellett. Nyilvános iskolába nem engedték, magántanárokat fogadtak mellé. Talán ez a túlzottan védett állapot is hozzájárult ahhoz, hogy az ifjú Miklós – bár igen nehezen mondott ellent a szülői parancsoknak – vakmerőségig bátor férfivá vált, aki sokszor már csak elvből is lehetetlennek látszó feladatokra vállalkozott. Különös gyerek, különös ifjú volt, mert legszívesebben az uradalmi gépész mellett sürgölődött, annak a munkáját figyelte. Legboldogabb akkor volt, ha részt vehetett egy-egy masina megjavításában. Ki tudja milyen végzet felé űzte volna Miklóst a benne feszülő évszázados hagyományok szította magyar virtus – az első ismert őse 1200-as években került Ógyallára – ha 16 évesen, a pesti egyetem diákjaként nem találkozott volna az akkor már országos hírű fizikussal, Jedlik Ányossal a dinamó feltalálójával. Jedlik Szímőn született, tanított Komáromban és Pesten is. A mester újítói hajlama a tanítványra is átragadt: Konkoly-Thege Miklós további egész életében kész volt befogadni az új dolgokat és maga is fáradhatatlanul kísérletezett. Szülei politikai pályára szánták, ezért be is írattak az egyetem jogi karára. Ő engedelmesen, hozzá is fogott a jogi stúdiomokhoz, de korántsem olyan lelkesedéssel, mint matematikai, fizikai és csillagászati tanulmányaihoz.
1860-ban iratkozott be a berlini egyetem csillagászati szakára, ahol Encke irányításával az akkori legkorszerűbb ismeretekre tehetett szert. Miklós a szülei kívánságára jogi tárgyakat is hallgatott, de az előadásokat itt még gyérebben látogatta, mint Pesten. 1862-ben szerzett diplomát a berlini egyetemen. Utána egy évet szánt arra – lehetőségei is meg voltak hozzá –, hogy a csillagászat gyakorlatában is kellő jártasságra tegyen szert Európa különboző csillagvizsgálóiban (Göttingen, Heidelberg, Párizs, Greenwich).
1863-ban, közvetlen hazaérkezése után megnősült. Értékes, művelt társat talált magának Madarassy Erzsébet személyében, de sajnos nemcsak szellemi, hanem vérrokonságban is voltak. Alighanem ennek szomorú következménye lett két kicsi fiuk korai halála.
Miklós szülei kívánságára – csillagász ambícióit félretéve – megpróbálta egy ideig a korabeli földbirtokosok megszokott életét élni. A gazdálkodás mellett megyei szolgálatba lépett. De csak néhány évig bírta ezt az egész, lényétől oly idegen hivatalnoki munkát. Sohasem mondott le arról, hogy az égbolt eseményeit, ha rendszertelenül kezdetleges eszközökkel is, folyamatosan megfigyelje. De az már különcségnek számított nála, hogy egy földesúr létére különleges technikai tudásra tett szert, hogy gépeket szerkesztett, hogy hajót épít (épített egy jachtot, egy török tulajdonába került), mozdonyt vezet, sőt a hajókormányosi és a mozdonyvezetési vizsgát is leteszi. A tudós vendégeit nemegyszer maga vezette mozdonnyal vitte a birtokára.
1870-ben újabb európai utat tett. Hét év alatt sokat fejlődött a tudomány, de főleg a csillagászati műszerek fejlődtek hihetetlen mértékben. 1871-ben hétévesre cseperedett fiától is meg kellett válnia (másik kisfia egynapos korában halt meg az előző évben). Konkoly, ekkor úgy érezte, hogy nevét más módon kell megőriznie a jövő számára. Elhatározta, hogy az ifjúkora álmait megvalósítva a csillagászati kutatásoknak szenteli az életét. Már 1871 nyarán egy kis forgatható kupolát emeltetett kastélyának oldalán a tetőtérbe, benne felállított egy Bardou-féle 4 inches távcsövet és elkezdte egész életében szakadatlanul folytatott csillagászati megfigyeléseket. 1874-re elkészült a volt fürdőházban, a kétkupolás csillagvizsgáló az ógyallai kastély parkjában. Leginkább meteorok és üstökösök kutatásában ért el jelentősebb eredményeket, de foglalkozott bolygók észlelésével és spektroszkópiás (színképelemzéses) vizsgálatokkal is. A csillagászat műszaki oldala sem hagyta hidegen a jól felszerelt ógyallai műhelyében több távcsövet, spektroszkópot tervezett illetve készített.
Az ő közreműködésének köszönhetően létesültek a következő csillagvizsgálók: 1878-ban Haynald obszervatórium Kalocsán, 1881-ben Gothard Jenő és Sándor obszervatóriuma Herényben, majd 1886-ban Podmaniczkyéké Kiskartalon.
1890. szeptember 19-től 1911-ben történt nyugdíjba vonulásáig társadalmi munkában látta el a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatói posztját. Itt szervezte meg az egész országban az időjárás-előrejelzés távirati terjesztését. Igazgatóként meteorológiai megfigyelő állomást létesített Ógyallán.
1899. május 16-án a magyar állam végre elfogadta Konkoly-Thege Miklós ajánlatát. „Ajándékozási szerződés”-ben ógyallai birtokát és az obszervatóriumot a magyar államnak adományozta.
Konkoly-Thege Miklós Tata város szabadelvű programmal megválasztott országgyűlési képviselőjeként (1896 és 1905 között) elsősorban a csillagászat és a közlekedés ügyéért lobbizott. 1896-ban miniszteri tanácsosi címet kapott.
Kitüntetései: 1887-ben III. Osztályú Vaskorona Rend, 1913. július 11-én Ferenc József-rend középkeresztje csillaggal.
Konkoly-Thege Miklós zenét is szerzett. Kiválóan zongorázott és nem egyszer hangversenyt is adott. Zongoraműveken kívül nyitányt is szerzett Jókai Mór Milton c. drámájához, melynek a bemutatója 1876. április 3-án volt. Közeli kapcsolat fűzte Richard Wagnerhez is. Egy alkalommal mikor együtt hajóztak a Dunán a hajó megsérült, és csak Konkoly hozzáértése és bátorsága mentette meg a helyzetet. Miklós később így kommentálta az esetet:
„Wagner mester bátran viselkedett. Gyönyörködve nézte a vihart, mintha csak a Bolygó hollandit láttuk volna együtt”.
Kimondottan saját észlelési céljaira Nagytagyoson később egy új csillagvizsgálót létesített. Miután 1911-ben nyugdíjba vonult, idejét felváltva töltötte Ógyallán, Pesten és Tagyoson. 1914-ben elhatározta, hogy a tagyosi csillagvizsgálójának felszerelését még az életében elszállíttatja Pannonhalmára, hogy ott is létesülhessen egy kis csillagvizsgáló. Szétszedett állapotban oda került a tagyosi kupola is.
1916. február 17-én halt meg szívszélhűdésben Budapesten. Hamvait Ógyallán helyezték örök nyugalomra.
Életéhez kapcsolódó települések: Ógyalla, Budapest
Középiskoláit magánúton végezte. Felsőbb tanulmányait a pesti egyetemen, majd külföldön folytatta, 1861-ben a berlini egyetemen bölcsészdoktori oklevelet nyert. A csillagászatba a jeles német „üstökös-vadász”, Johann Franz Encke (1791– 1865) vezette be. Ógyallai birtokán 1869-ben csillagvizsgálót létesített, melyet fokozatosan kifejlesztett, majd 1899-ben birtokával együtt az államnak ajándékozott. Néhány esztendő alatt az ógyallai csillagda, műszereit és tudományos munkáját tekintve is, az európai csillagvizsgálók élvonalába került. Kutatásait a korszerűség jellemezte. Érzékenyen reagált a legérdekesebb csillagászati problémákra, és igyekezett a nemzetközi tudományos programokba már a legelején bekapcsolódni. Így történt ez az S Andromedae felfedezése idején, a Jupiter „vörös folt”-jára vonatkozó vizsgálódásokkal kapcsolatban vagy a Halley-üstökös 1909-1910-es megjelenése alkalmával. Elsők között volt, akik üstökös spektrumot készítettek, többek közt magáról a Halley-üstökösről is. Azzal is számot vetett, hogy az ország csillagászatának fejlesztéséhez nem elegendő egyetlen intézmény. Közreműködésével sorra épültek fel hazánkban az új csillagvizsgálók: 1878-ban a Haynald-obszervatórium Kalocsán, 1881-ben Gothard Jenőé és Sándoré Herényben, és 1886-ra Podmaniczkyék csillagvizsgálója is elkészült Kiskartalon. Segítsége a felépítéssel nem szűnt meg, a hazai obszervatóriumokat állandó munkakapcsolat fűzte össze. Ógyallai obszervatóriumában számos fiatal magyar csillagász kezdte pályafutását (Kövendi Nagy Tamás, Kövesligethy Radó, Harkányi Béla, Tetens Ottó, Lakits Ferenc, Bártfay József, Tass Antal, Szántó I. Béla, Terkán Lajos, Bodócs István és mások). A parkban elhelyezett
meteorológiai műszereket éveken át a helyi iskola tanítói kezelték, külön díjazásért: Weiss Zsigmond, Rosenzweig Jakab, Veisz József, Gyurcsevics Mihály, majd a halk, szerény, de példás szorgalmú Farkas Ede. Ezek az „asszisztensek” többnyire a rendszeres napészlelésben is részt vettek. Gyakran találkozunk az ógyallai beszámolókban vendégek nevével is, akik egy-egy észlelésre vagy Konkoly barátaiként jöttek Ógyallára. Az 1880-as években létrehozott egy meteorológiai, földmágnességi és földrengési obszervatóriumot is, amelynek első főnöke Marczell György (Pozsony volt 1904-ig. 1890-ben az MTA ajánlatára az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatójává nevezték ki. Itt működött 1911-ig. Vezetése idején szervezték meg a prognózisszolgálatot, és ekkor adták ki az első térképes időjárás-jelentést. Tudományos működésének súlypontja az asztrofizika területére esik, az üstökösökkel és meteorokkal, az állócsillagok színképelemzésével, a Jupiter és Mars fizikájával, a Nap fotoszférikus jelenségeivel foglalkozott. Számos műszert szerkesztett és a fényképezés csillagászati alkalmazása terén is jelentős munkásságot fejtett ki. A hatékonyabb meteor-megfigyelések céljából tagyosi pusztáján (a Vértesalján) saját költségén egy kis csillagdát létesített. Ezek az ún. korrespondáló hullócsillag megfigyelések jól beváltak. A Magyar Földrajzi Társulat és a Természettudományi Társaság tiszteleti tagjai sorába iktatta, több külföldi tudományos intézmény tagja volt. Az MTA 1876-ban levelező, 1884-ben rendes tagjává választotta. A csillagászat mellett sok más is érdekelte: Konkoly Thege Miklós volt a hazai légkörtani kutatások megszervezője, a hajózás és a vasút ügyének fáradhatatlan szószólója (maga is vizsgázott hajóskapitány és mozdonyvezető), az amatőr fényképezés egyik úttörője, kitűnő zongoraművész és komponista. 1896–1905 között Tata város országgyűlési képviselője volt és elsősorban a csillagászat és a közlekedés ügyében lobbizott. Fegyvergyűjteménye és egyéb értékes műtárgyai a komáromi múzeumba kerültek, miután tagja volt a városi múzeum-egyesületnek is.
Főbb művei:
Az ó-gyallai csillagda leírása, 1874;
Csillagászati megfigyelések az ó-gyallai csillagvizsgálón I-XVI., 1879–1894;
Praktische Anleitung zur Anstellung astronomischer Beobachtungen mit besonderer Rücksicht auf die Astrophysik, 1883;
Praktische Anleitung zur Himmelsphotographie, 1887;
Handbuch für Spectroskopie im Cabinet und am Fernrohr für Anfanger auf dem Gebiete der Spectralanalyse, 1890;
Bevezetés a fotografozásba, 1891.
