Koncsol László

* Deregnyő, 1936. jún. 1. / helytörténész, szerkesztő, kritikus, műfordító, költő

Elemi iskoláit Sárospatakon, a középiskolát Komáromban végezte, itt érettségizett 1954-ben. A Komenský Egyetem BTK-n magyar–szlovák szakos tanári képesítést nyert 1959-ben. 1959–1961-ben a rimaszombati középiskola, 1961–1963-ban a gömörújfalui alapiskola tanára, 1963–1966-ban a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó (később Tatran) szerkesztője, 1966–1974-ben az ISZ belső munkatársa, 1975–1985-ben szabadfoglalkozású író volt. 1985-től a diósförgepatonyi földműves-szövetkezet független előadója, a település és környéke helytörténésze.

1954-től jelennek meg írásai, de kibontakozása a 60-as és 70-es évekre esik. Az irodalompublicisztika, a kritika a fő területe, de műfordítással is foglalkozik. Figyelme a magyar nyelvterület irodalmain kívül a cseh és szlovák irodalomra irányul. Kritikáit, esszéit, tanulmányait a zenei képzettség, a széles körű irodalmi tájékozottság, az elemzőkészség, a finom megfigyelések iránti érzék jellemzi. Népszerű versmagyarázatai, átfogó elemzései az olvasóközönség megbízható irányítói, tájékoztatói. A műfordítás műhelyproblémái a prozódia kérdéseire terelték figyelmét.

Egyedülálló kísérletbe kezd: poétikai „iskolát” indít a Hét (25. évf.) hasábjain. Verseket komponál egyazon témára azonos motívumokból a legkülönbözőbb versformákban. Kísérlete nyomán meggyőzővé válik a versforma hatása a téma konkretizálására, bebizonyosodik, hogy a verselési mód jelentősen módosítja a mondanivalót, változtatja asszociációs bázisát, hangulatát stb. Arra is fény derül, hogy a legtökéletesebb versforma sem avatja a szöveget költészetté a művészi ihlet teremtő ereje nélkül. Példaversei ujjgyakorlatként szolgáltak, mert fellendült lírai ihlete, két sikeres verskötetet jelentetett meg (Színmuzsika, fényvarázs; Vizesnapló) az olvasók ifjabb korosztályai számára.

A 80-as évek politikai légköre, az irodalmi életünkben uralkodó viszonyok pályamódosításra kényszerítették. Csaknem teljesen kivonult az irodalmi életből, egy csallóközi falu hely- és kultúrtörténésze lett. Munkájának eredményességét tanulmányok, levéltári anyagok, elfeledett bűnügyi akták stb. megjelenése bizonyítja. Szerkeszti a Kalligram Könyvkiadó Csallóközi Kiskönyvtár c. sorozatát.

1979-ben Madách Imre- díjat kapott. 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2002-ben A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje kitüntetést kapta munkássága elismeréséül.

Művek: Szélkiáltó, antol. (szerk.), 1966; Kísérletek és elemzések, tan., 1978; Ívek és pályák, tan., 1981; Színmuzsika, fényvarázs, v., 1981; Vizesnapló, v., 1984; Barátság Kórus 1971–1985, monogr., Diósförgepatony 1986; Ütemező. Kis könyv arról, hogy milyen lábakon jár, szalad, forog vagy ugrabugrál a vers, tan., Zenit Könyvek, Bp. 1990; Öt levél. Félegyháziné Gregorits Irén: Egy csallóközi tanítónő vallomásai 1931–1947 (szerk.), Győr 1990; Diósförgepatony I–II. Képes történelmi olvasókönyv, monogr., Po. 1990–1993; Törmelék, tan., 1992; Válogatott kritikai dolgozatok, Po. 1995; Patony-föld I., helytört., Po. 1996; Csiribik, gy.v., Po. 2000; Csontok, v., Dsz. 2000; Csallóköz városai és falvai, Po. 2001; Vallató. Interjúk, cikkek 1968– 2001, Po. 2002; Ütemező, tan., 2. kiad., Po. 2002.

Fordítások: Roman Kaliský: Vádlott, álljon fel!, rip., 1964; Rudolf Jašík: A kristályvizű folyó partján, r., 1966; Vítìzslav Nezval: Tárgyak, virágok, állatok, emberek – gyerekszemmel, v., 1966; A tenger mélye, antol. (fiatal szlov. prózaírók munkáiból), 1966; Václav Šolc – Peter Hoøejší: Amerika őslakói, tan., 1970; Jaroslav Havlíèek: Petróleumlámpák, r., 1977; Václav Cibula: Prágai regék, tört. tan., 1979; Ján Johanides: A betétkönyv balladája, r., 1981; Milan Rúfus: A költő hangja, esszék, 1981; Ján Johanides: Letagadott varjak, r., 1982; Dominik Tatarka: A bólogatás démona, r., 1970 – bezúzták, 2. kiad. 1991; Valentín Beniak: Az igric énekei 1–3., 5–8., vál. v., 1978; Ví•azoslav Hronec: Mélyföld, antol., Újvidék 1981; Pa¾o Bohuš: Összegező, v., 1985; Michal Babinka: Madárcseresznye, v., Újvidék 1987.

Irodalom: Lacza Tihamér: Irodalom és szolgálat. Arcképvázlat K. L.-ról. = L. T.: Ember a szóban, Po.–Bp. 1985; Szeberényi Zoltán: Kísérletek és elemzések. Egy műfajváltás mérlege és tanulságai. = Sz. Z.: Visszhang és reflexió, 1986; Görömbei András: Kísérletek és elemzések, Népszava 1979. jún. 9.; uő: Ívek és pályák, Tiszatáj 1982; Fried István: K. L., ItK 1982/1; Tóth László: Vita és vallomás. Beszélgetések szlovákiai magyar írókkal, 1981; Szabó György: Baráti beszélgetés K. L.-val, Confessiones 1987/4; Filep Tamás Gusztáv: Koncsol László, monogr., Dsz. 1997; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) I., Po. 2001.

Sz. Z.