* Pozsony, 1901. augusztus 16. – † Budapest, 1972. november 25. / mezőgazdász, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudomány doktora (1952)
Oklevelét a magyaróvári Gazdasági Akadémián szerezte (1920). Ugyanitt lett gyakornok, majd 1924-től tanársegéd, 1927-től segédtanár. 1931-től a keszthelyi Gazdasági Akadémián a növénytermesztés tanára. Rövid budapesti működése után 1949-től a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára, 1957-től 1960-ig rektora is volt. 1968-ban vonult nyugalomba. Kutatási területei: a legelő- és rétgazdálkodás kérdései, a fedőlapos szervestrágya-kezelés, a lucernanemesítés és magtermesztés, a gyepes vetésforgó, az ikersoros kukoricatermesztés problémái. Szakirodalmi munkássága is jelentős, több száz tanulmánya, ill. cikke jelent meg. Növénytermesztéstani egyetemi jegyzeteket írt. Munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el (1957). Mosonmagyaróvárott utcát neveztek el róla és itt van eltemetve.
Főbb művei:
Az Alföld takarmányszükségletének fedezése, 1926;
Új gyepek telepítése magvetéssel, 1940;
A helyes talajművelés, 1941;
Gödöllői ikersoros kukoricatermesztés, 1957;
A kukorica szerepe növénytermesztésünk belterjességének növelésében, 1959;
A füves vetésforgós földművelési rendszer elvi tanulságai hazánkban, 1962.
