Knauz Nándor

* Óbuda, 1831. október 12. – † Pozsony, 1898. április 26. / történész, kat. pap, az MTA tagja (1873)

Bölcsészetet Nagyszombatban, teológiát Esztergomban tanult. Előbb a nagyszombati papnevelőben tanár, majd Pozsonyban tanulmányi felügyelő. 1860-tól Esztergomban főegyházmegyei alkönyvtárnok és érseki levéltárnok volt. 1871-ben esztergomi kanonokká, 1878-ban apáttá, 1890-ben c. püspökké nevezték ki, 1895-ben prépost. Nagy Ivánnal együtt szerkesztette 1862-ben a Magyar Tudományos Értekezőt, 1863-tól 1869-ig pedig a Magyar Siont. Az 1850-es években verseket és elbeszéléseket is írt, később kizárólag történeti kutatással, oklevélkiadással és a történelem segédtudományaival foglalkozott.

Főbb művei:
Az országos tanács és országgyűlések története 1445–1452, 1859;
Az esztergomi főegyháznak okmánytára I–II., 1863–1866;
II. Endre szabadságlevelei, 1869;
A pozsonyi káptalannak kéziratai, 1870;
Monumenta ecclesiae Strigoniensis I–II., 1874–1882;
A pozsonyi prépostság, 1881;
A Garam melletti Szent-Benedeki apátság I., 1890.