* Svedlér, 1850. december 19. – † Budapest, 1945 ? / bánya- és kohómérnök
Tanulmányait 1871-től a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte. 1875–1876-ban a salgótarjáni vasmű gyakornoka, ahol Borbély Lajos (1843–1923) irányításával az első gázfűtésű kavarókemencék építését vezette. 1876–1879 között a selmeci akadémián Kerpely Antal (Selmecbánya) tanársegédje a vaskohászati tanszéken. 1880-tól nyugalomba vonulásáig, 1920-ig a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű üzemvezető mérnöke, majd 1900-tól igazgatója, akinek az üzem szervezésében, a salgótarjáni iparvidék kifejlesztésében jelentős érdemei vannak. Szakcikkei a Kohászati Lapokban jelentek meg; kiadatlan „Curriculum vitae”-je számos, a magyar ipartörténet szempontjából értékes adatot tartalmaz. Fia, ifj. Jónásch Antal (1887–1964 után) a diósgyőri Társpénztár Kórház sebésze és egy időben igazgatója volt.
