Jekelfalussy József

* Rimaszombat, 1849. október 9. –  † Budapest, 1901. február 12. / statisztikus, az MTA tagja (1893)

1869-től 1873-ig a budapesti egyetemen jogot és egyidejűleg statisztikai tanfolyamot hallgatott. 1874-ben jogi doktorátust és ügyvédi diplomát szerzett. Az 1871-ben szervezett országos statisztikai hivatalnál kezdte pályáját. 1881-ben minisztériumi titkár, 1886-ban osztálytanácsosi rangban e hivatal aligazgatója, Keleti Károly munkatársa és barátja. Keleti 1892-ben bekövetkezett halála után az országos statisztikai hivatal igazgatója. 1889-től 1895-ig a Közgazdasági Szemle szerkesztője. Cikkei a Nemzetgazdasági Szemlében, a Budapesti Szemlében, a Közgazdasági Szemlében jelentek meg. Pályája elején főleg a népszámlálás módszertani problémái, valamint a demográfiai adatok társadalomstatisztikai kérdései vonzották (nemzetiségek, foglalkoztatás-szerkezet, bűnözés stb.).
Nevéhez fűződik a korábbi lajstromozás helyett a részletesebb adatok felvételét lehetővé tevő adatlapos gyűjtés bevezetése, az első országos cigányösszeírás megszervezése, a bűnügyi statisztika korszerű módszertanának megteremtése, valamint több helységnévtár és címtár összeállítása. Az 1880-as évek második felétől figyelme egyre inkább a gazdaságstatisztikára, főként az ipari és mezőgazdasági termelési mutatók elemzésére terjedt ki. Kiváló szervező hírében állt és igazgatása közel tíz éve alatt magas színvonalra emelte az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal munkáját. Létrehozta a kormányjelentés intézményét, azaz a statisztikai hivatal meghatározott rendszerességgel az országgyűlés elé terjesztette a legfrissebb statisztikai felméréseken alapuló elemzéseit. Szakmai támogatásával fogadták el 1897-ben a statisztikai törvényt (1897. évi XXXV. tc.), amely az állampolgárok számára kötelezővé tette az igazságnak megfelelő adatok kiszolgáltatását, a személyes adatok kezelésének és védelmének törvényi szavatolása mellett. 1898-ra az ő irányításával épülhetett fel a statisztikai hivatal új – ma is használatban lévő – főépülete a Keleti Károly utcában. Az MTA 1888-ban levelező, 1893-ban rendes tagjává választotta.

Főbb művei:
Népünk hivatása és foglalkozása az 1880-ban végrehajtott számlálás szerint, 1882;
A községek háztartása és pótadójuk 1881-ben, 1883;
A községi pénzügy főbb eredményei hazánkban, 1883;
Hazánk bűnügyi statisztikája 1873–1880, 1883;
Magyarország népességi statisztikája, 1884;
Magyarország háziipara az 1884. év elején, 1885;
Magyarország malomipara, 1885;
Magyarország iparstatisztikája, 1886;
Fogházaink állapota, 1887.