* 1796, Aszód  † 1866. június 7., Dunaszerdahely / rabbi, tudós

Aszódon született 1796-ban. Nikolsburgban tanult, Benet Mordechaj rabbi híres jesiváján, olyan előmenetellel, hogy nemsokára már a tanításnál segédkezett. 22 évesen rabbidiplomát kapott, s előbb Réthen (Réte) 1831-től, majd Szenicen 1835-től működött rabbiként (itt 1848-ban ő mentette meg a zsidókat a pogromtól).
1852-ben a szerdahelyi hitközség főrabbinak hívta meg, amelyet elfogadott. Itteni jesivája az egyik leghíresebb és legkeresettebb lett az akkori Magyarországon. A rabbinikus tudományok szinte mindegyikével foglalkozott, szerteágazó ismeretekkel rendelkezett, hatalmas tudása volt, és rendkívül sok kéziratot hagyott maga után. Már életében is legendák övezték: éles esze, rendkívüli jámborsága és meleg szíve nemcsak a zsidóság, hanem a keresztény vallásfelekezetek között is elismertté és tiszteltté tették személyét. Feljegyezték, hogy egy nyitrai tárgyaláson mikor szakértőnek kérték be, a tárgyalás elnöke, ismerve a rabbi hírét, a kötelező eskü letételétől is eltekintett, mondván, hogy Aszád rabbi „szava eskü jellegével bír”.
Csupán halála után rajzolták le, mert szerénysége nem engedte, hogy életében fotózzák vagy lefessék. 1866-ban hunyt el, a szerdahelyi zsidó temetőben található sírja azóta keresett zarándokhely.