* Alsólopassó, 1844. január 14. – † Nagyszombat, 1917. február 26. / római katólikus pap, egyházi író, helytörténész
Gimnáziumi tanulmányait Nagyszombatban, a teológiát Esztergomban végezte. 1866-ban szentelték pappá. Előbb Csesztén, majd Budapesten volt káplán. Később különböző helyeken plébánosként tevékenykedett, 1882-ben kinevezték a szomolányi egyházkerület alesperesévé és tanfelügyelőjévé. Később esztergomi kanonok, nagyszombati érseki helynök, 1908-tól pedig nyitrai főesperes és az érseki papnevelde igazgatója lett. Papi munkája mellett történetíróként is jeleskedett. 1873-ban kezdeményezésére alakult meg a Pozsonyvármegyei Régészeti Egyesület. Rómer Flóris megbízásából ő állította össze a bécsi világkiállítás számára a Pozsony és Nyitra vármegyében gyűjtött szlovák néprajzi anyagot, az országos műemlékek bizottságának felhívására 1872–1875-ben vár- és középkori templomalaprajzokat, egyházi műrégiség-rajzokat készített. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1875-ben kinevezte őt az országos műemlékek bizottságának kültagjává.
Felsődiósi plébános korában összegyűjtötte a környék régészeti és néprajzi emlékeit és ezeket a nagyszombati érseki főgimnázium két termében helyeztette el. 1915-ben egyik alapítója volt a Szent István Akadémiának. Egyházi témájú dolgozatok mellett helytörténeti tanulmányokat és életrajzokat írt (többek mellett Pálffy Miklósról, Don Bosco Jánosról).
