* Párkány, 1895. január 4. – † 1967. június 3. / villamosmérnök, egyetemi tanár

Oklevelét 1922-ben a budapesti műegyetemen szerezte. Pályafutását 1923-ban az Egyesült Izzónál kezdte, majd 1928- tól a Standard Villamossági Gyár mérnöke, 1938-ban műszaki igazgatója, 1945 után az általános fejlesztési osztály, 1952-ben a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár – a Standard utóda – kutatólaboratóriumának vezetője. 1943 februárjában tagja lett a lokátor-kormánybizottságnak, amelynek feladata a sajátfejlesztésű lokátorok elkészítése volt. A Sas radart a Standard Rt. gyártotta. 1952–1958 között a Távközlési Kutató Intézet osztályvezetője, majd főosztályvezetője.
A felsőoktatásba 1949-ben kapcsolódott be előbb az Állami Műszaki Főiskola tanáraként, majd mint a Műszaki Egyetem meghívott előadója. 1958 szeptemberétől a budapesti Műszaki Egyetemen a mikrohullámú híradástechnika tanszékére egyetemi tanárnak nevezték ki. Egyike volt a hazai rádiótechnika jelentős úttörőinek. Irányításával épült a 120 kW-os lakihegyi adóállomás és antenna, továbbá a vidéki reléadók. Nagy szerepet játszott az első hazai rádiólokátorok megtervezésében és általában a mikrohullámú ipar megalapozásában és kifejlesztésében. Ugyancsak úttörő munkát végzett a hazai porvasanyagok gyártásával és a fázisjavító kondenzátorok tökéletesítésével kapcsolatban. Élete utolsó éveiben főként az antennák műszaki problémái foglal-