Illés Nándor

* Egeg–Királyfiapuszta, 1836. május 15. – † Palánka, 1907. május 2. / erdész, botanikus

Középiskolai tanulmányait Selmecbányán és Rozsnyón végezte, a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián szerzett erdészi oklevelet 1864-ben. Gyakorlati szolgálatát a Coburg-féle erdőbirtokon kezdte meg. Még oklevelének megszerzése előtt munkatársa lett a magyar szakirodalmat kezdeményező és istápoló Erdészeti Lapoknak. 1868–1873-ban az erdészeti akadémia segédtanára: növénytant, erdőtenyésztéstant, iparműtant és vadászattant oktatott. Ezeket a tárgyakat elsőként adta elő magyarul. Az erdészeti növénytan sikeres oktatásához nélkülözhetetlen botanikus kert ügyét is felkarolta. 1870-ben botanikai tanulmányainak folytatására Heidelbergbe küldték.
Öt év után megvált az akadémiától és a Nyírségben, Károlyi György birtokán vállalt erdőmesteri állást. 1881-ben, a budapesti földművelésügyi minisztérium erdőfelügyelői osztályának élére kerül. Itt dolgozott 1891-ben bekövetkezett nyugalomba vonulásáig. Ebben az időszakban írta meg a futóhomok megkötéséről szóló munkáját, valamint az országszerte fellépett akácpajzstetűről szóló tanulmányait. Utolsó nagyobb munkája, a Vadőr, az erdőőri szakiskolák számára írt tankönyve, halála évében, 1907-ben jelent meg.