Gyönyör József
* Szalatnya, 1920. október 25. – † Ipolyság, 2003. január 13. / politológus, jogász, jogtörténész
Gyermekkora egy részét a franciaországi Moulins-ben töltötte, majd Egegen járt iskolába. Az ipolysági reálgimnáziumban érettségizett 1939-ben, 1939–1943-ban az egri érseki Jogakadémián folytatott tanulmányokat, 1943-ban a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen avatták doktorrá. Budapest ostromakor megsebesült és szovjet fogságba esett. 1948- ban tért vissza Csehszlovákiába, de csak 1955-ben kapta meg a csehszlovák állampolgárságot. Az 1940-es évek végén államellenes tevékenység vádjával vizsgálatot indítottak ellene, és évekig állandó megfigyelés alatt tartották. Különböző szintű állami hivatalokban dolgozott, 1969-től Pozsonyban a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala Nemzetiségi Főosztályának munkatársaként részt vett a nemzetiségi alkotmánytörvény végrehajtásával kapcsolatos határozatok előkészítésében (nyelvhasználat, helységnevek, kétnyelvű oktatás stb.). Kutatásainak előterében a szlovákiai magyarság társadalmi, jogi és demográfiai helyzete állt, erről cikkeket, könyveket jelentetett meg. Több tanulmánya gyűjteményes kötetekben látott napvilágot. Édesanyja kérésére 1990-ben Egegre költözött, ahol visszavonultan élt, emlékiratain dolgozott. Még az MTA Kemény Zsigmond-díját sem vette át. 2000-ben megkapta a Szlovák Kormány ezüstérmét.
Főbb művei:
Államalkotó nemzetiségek. Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről, 1989;
Mi lesz velünk, magyarokkal?, 1990;
Határok születtek, 1992;
Közel a jog asztalához, 1992;
Terhes örökség, 1994.
