* Ruszt, 1754. március 13. – † Pozsony, 1803. március 29. / orvos, szakíró
Iskoláit szülővárosában kezdte, Sopronban folytatta. Orvosi tanulmányait a bécsi, majd a nagyszombati egyetemen végezte. Pozsony város főorvosa, számos orvosi és természettudományos tanulmány szerzője. Nevével kapcsolják össze az egészségügy új korszakát Magyarországon, aki főművében az új tudományt, a közegészségügy előzményének tartott orvosi rendészetet így definiálja: „Az orvosrendészet az a tudomány, mely magában foglalja azokat az alapelveket, melyek szerint az állam gondoskodik az alattvalók egészségének és életének fenntartásáról. Elméleti tudomány, de ha az uralkodó ilyen utasítást ad, gyakorlati lesz”. Munkásságáról a legalaposabb monográfiát Duka-Zólyomi Norbert orvostörténész írta.
Főbb művei:
Dissertatio inauguralis medica de phlebetome in acutis, 1777;
Kritischer Kommentar über die österreichische Provincial Pharmakopoe, mit einem Entwurfe zu einem gemeinnützigen verbesserten Dispensatorium, 1785;
Nähere Ausführung eines Entwurfs zu einem verbesserten Dispensatorium, 1786;
Diskurs über die medizinische Polizei I–II., 1786;
Gekrönte Preisschrift über die Verbesserung der k. k. Feldapotheken und des Studienwesens an der Josephs-Academie zu Wien, 1795; Ideen zur Verbesserung der österreichischen Pharmakopoe besonders in medizinisch-praktischem Gesichtspunkte, 1795.
