Zach Xavér Ferenc János, báró
* Pozsony, 1754. június 13/14. – † Párizs, 1832. szeptember 3/4. / csillagász, geodéta, az MTA levelező tagja (1832)
Zach Antal öccse. 1764–1770 között a piarista rend veszprémi gimnáziumában tanult. 1773-ban a rend pesti Természetfilozófiai Főiskolájának hallgatója volt. Bécsben elvégezte a Hadmérnöki Akadémiát. Ezt követően a Lembergi Egyetemre került matematikatanárnak. Joseph Liesganig (1719–1799) vezetésével itt részt vett azoknak a földrajzi pontoknak a meghatározásában, amelyeket az osztrák birodalom térképének elkészítéséhez jelöltek ki. Valószínűleg itt kezdődött az a feloldhatatlan ellentét, ami Zach és Liesganig, illetve általánosabban Zach és a jezsuiták között alakult ki, és amitől soha életében nem tudott megszabadulni. Lembergi egyetemi karrierjének egy császári rendelet vetett véget, amikor is II. József 1780-ban takarékossági okokból megszüntette a Zach által betöltött tanári állást. Lembergből ekkor Párizsba utazott, ahol a kor legnagyobb tudósaival, köztük Jerome de Lalande-dal (1732-1807) és Pierre Simon Laplace-szal (1749-1827) került ismeretségbe, sőt barátságba. Életének következő állomása London volt, ahol 1783-tól de Lalande ajánlásával Szászország londoni követének, Hans Moritz von Brühl grófnak a házában kapott szállást és munkát. Igazi hírnévre akkor tett szert, amikor eljutott egy angliai kastélyba, ahol megmutatták neki Thomas Harriot (1560-1621) rejtélyes feljegyzéseit.
Az egymás alá írt számsorok alapos tanulmányozása után Zach rájött, hogy azok a Halley-üstökösnek egy korábbi megjelenése (1607) alkalmából készült pontos megfigyeléseit tartalmazzák. Zach megfejtését az Astronomisches Jahrbuchban tette közzé. Később II. Ernő szász-gothai herceg udvarába került. A herceg lelkes amatőrcsillagász volt és megbízta Zachot egy új csillagvizsgáló építésével Seebergben. 1787–1806-ban ennek a csillagászati obszervatóriumnak volt az igazgatója. Ide hívta össze 1798-ban az első nemzetközi csillagász megbeszélést, az európai csillagászok együttműködésének, az egységes időszámítás kérdésének, valamint a Mars és Jupiter közt feltételezett (akkor még ismeretlen) bolygó felkutatásának megtárgyalására. 1801-től nagy figyelmet szentelt a kisbolygók vizsgálatának. 1815-től Genovában élt: vezetése alatt épült az ottani obszervatórium. 1827- ben Párizsba költözött. 1796-ban megalapította az első nemzetközi csillagászati lapot, az Allgemeine geographische Ephemerident és a Monatliche Correspondenzet, melyet Gothában 1813-ig szerkesztett. Ebben több magyar csillagászati és geodéziai munkálatról közölt beszámolót. Sajnos, sok kárt is okozott a magyarországi csillagászok, csillagászat hírnevének, így ellentétbe került Hell Miksával (®Hegybánya), akiről a személyét becsmérlő álhíreket közölt, és korábbi barátjával, Pasquich Jánossal is. Sok csillagászati művet írt francia nyelven. Értékesek műszertechnikai és életrajzi tanulmányai, először szorgalmazta a változócsillagok rendszeres megfigyelését is. Nevét egy holdkráter viseli.
Főbb művei:
Novae et correctae tabulae motuum solis, 1797.
