Horváth Katalin
* Naszvad, 1944. október 22. – / nyelvész, egyetemi docens
Családját 1947-ben Magyarországra telepítették. A budapesti Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumban érettségizett 1963-ban. 1964-től az ELTE BTK magyar–könyvtár szakos hallgatója volt. Később a könyvtár szak helyett az általános és alkalmazott nyelvészet speciális szakot vette fel és 1970-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári, valamint általános és alkalmazott nyelvészet szakos előadói oklevelet szerzett. Kezdetben egy általános iskola napközijében dolgozott, majd 1971–1972-ben az Állami Gorkij Könyvtárban volt alkalmazásban. 1973–1978 között a budapesti XIII. kerületi Katona József Szakközépiskola magyartanára volt. 1978-ben lett az ELTE Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének tudományos ösztöndíjasa, majd doktorandusza. 1979-től az ELTE Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének oktatója (1979–1982: tanársegéd, 1982–1995: adjunktus, 1995-től docens). 2000–2003 között közreműködött a Veszprémi Pannon Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének megalapításában és irányításában. 2006-tól a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének docense. Transzformációs csoportok a magyarban (1983) c. doktori értekezésében a mai magyar nyelv transzformációs csoportokat képező igéinek több szempontú (etimológiai, morfológiai, szintaktikai és szemantikai) elemzését végezte el. Legfontosabb kutatási témái a trópuselmélet, a névelmélet és etimológia, továbbá a szinkrónia és a diakrónia, ill. a szintaxis és a szemantika viszonyának a kérdései, a mondatelmélet és a mondattörténet. A rész és az egész. A rész–egész viszony szerepe a nyelv működésében (1994) c. kandidátusi értekezésében annak a bizonyítására tett kísérletet, hogy a nyelvben szerepet játszó különböző rész–egész relációknak alapvető szerepük van mind a nomináció két fő típusában (eredeti, ill. metaforikus megnevezés), mind a három központi trópus (szinekdoché, metonímia és metafora) létrejöttében és működésében. Foglalkozik az eszperantóval, és tagja volt annak a témabizottságnak is, amely a középiskolai magyartanárok továbbképzésében, valamint a középiskolai anyanyelvi képzés megújításában vállalt feladatot. Két említett könyvén kívül mintegy 60 szakdolgozatot is publikált, a különböző szakmai konferenciákon tartott előadásai pedig tanulmánykötetekben láttak napvilágot. 60. születésnapja alkalmából munkatársai és egykori tanítványai „…még onnét is eljutni túlra…” (2004) címmel egy nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat tartalmazó kötetet jelentettek meg.
Hibát talált?
Üzenőfal